A feltámadás reménye enyhíti sebünket

Ezekben a napokban mi is gondolunk szeretteinkre, akik előttünk járták az életnek és a halálnak az útját, és ma már nem lehetnek köztünk. Csak a sírjukhoz tudunk kimenni és egy-egy szál gyertyával és virággal a kezünkben imádkozunk értük. Az imádság a legfontosabb, hiszen ez az, ami összeköt az Istennel. Hitünk és reményeink szerint ugyanis elhunytjaink nem máshol vannak, mint magánál az Istennél, az Ő országában. Így van kapocs: az imádság és a szeretet által.

A római katolikus testvéreinkkel együtt ezekben a napokban mi is megemlékezünk elhunyt szeretteinkről. A megszokott módon, Debrecenben november 1-jén 13 órakor a temető Göcs kapujánál találkoznak a görögkatolikus hívek és ott közösen elvégezik a panachida szertartását a síroknál. A római katolikus egyháztól viszont ez egy picit eltérő ünnep. Náluk ugyanis ez a nap a Mindenszentek napja, és november 2-a a Halottak napja. A görögkatolikus egyházban a Pünkösd utáni vasárnap a Mindenszentek vasárnapja, amikor minden szentre gondolunk.

A halottak emlékezete is jelen van egyházunkban, a nagyböjti időszakban, hiszen öt szombaton keresztül imádkozunk elhunytjainkért. Ezek a hramotás szombat, vagyis a halottak szombatja.

„Mert kínnal születik a gyermek,

De jöttével az élet értelemmel telik meg.

Mert gyötrelemmel tölt el, ha valaki elmegy,

De a feltámadás reménye enyhíti sebünket.” 

Tóth Orsi verséből