A három szent főpap ünnepe, január 30.

Az év első hónapjában egyházunk több szentéletű atya között kiemelten is megemlékezik a nagy keleti egyházatyákról. Január elsején Szent Bazilt (329-379) ünnepelve és az ő szent liturgiáját végezve kezdtük az új évet. Január 25-én Szent Bazil ifjúkori barátjára és későbbi küzdőtársára, Nazianzi Szent Gergelyre emlékezünk, január 27-én pedig Aranyszájú Szent János ereklyéinek a császárvárosba való átvitelére. Mi indokolja tehát azt, hogy még ezek után néhány nap múlva a három nagy egyházatyát közösen is megünnepeljük?

Alexisz Komnénosz császár idején (1081-1118) Konstantinápoly hívő közösségében súlyos megoszlás támadt a három nagy egyházatya tiszteletét illetően. Egyesek Szent Bazilt tartották a legnagyobbnak, de természetes, hogy a császárváros hívei közül sokan Aranyszájú Szent János pártját fogták, aki a bűn elleni harcban szintén nem kevés buzgóságot tanúsított. Egy harmadik csoport viszont úgy tartotta, hogy a „hittudós” Nazianzi Szent Gergely a hit tanításának tisztaságával mindkettőjüket fölülmúlta. A vita tüze csakhamar majdnem a főváros egész keresztény népét lángra lobbantotta, és ez egyáltalán nem használt az egyháznak. Egy éjszaka aztán a három püspök megjelent álmában a szentéletű Mauroposz Jánosnak, és egyhangúlag közölték: „Amint láthatod, mi mindhárman Istennél vagyunk. (…) Nem volt közöttünk első, második vagy harmadik, úgyhogy ha bármelyikünket segítségül hívod, már a másik kettő is jelen van vele. Tiltsd meg hát a vitatkozóknak, hogy miattunk megoszlást keltsenek az egyházban. Aztán egyesítsd mindhármunk emlékét egy közös ünnepen.” Szent János ezután kételkedés nélkül végrehajtotta a három szent főpap akaratát.