A keresztényüldözésről nyílt kiállítás a Metropolitai Hivatalban

A kiállítás szerves részét képezi a Konferencia Európa jövőjéről című programsorozatnak.  

A Magyar Nemzeti Múzeum, a Migárciókutató Intézet és az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézete együttműködésének eredményeképpen, Az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps program megvalósításáért felelős államtitkárság támogatásával 2017-ben létrejött vándorkiállítás Washington, New York, Róma, München, Strasbourg, Bécs és Veszprém után Debrecenbe érkezett a Görögkatolikus Metropólia és Debrecen város közreműködésével.

A Lautitia kóruscsalád Brahms Regina Coeli cmű kórúsművével nyitotta meg az ünnepi eseményt.

A kiállítás házigazdája, Fülöp metropolita köszöntőjében elmondta, hogy személyes érintettsége okán – háromszor járt a háború sújtotta Szíriában – különösen is fontosnak tartja, hogy megismerjük közel-keleti keresztény testvéreink sorsát.

„Noha a szomszédunkban dúló háború beárnyékolja mindennapjainkat, nem szabad elfelejtkeznünk arról a magyar csodáról, amikor az egyházak felhívására százezrek mozdultak meg és adakoztak közel-keleti keresztény testvéreinknek.” – mondta Fülöp atya.

„Meg kell ismernünk a szenvedést, hogy jobban együttérezzünk szenvedő testvéreinkkel. Ebben segít ez a kiállítás, mely a segítség üzenetét is magában hordozza” – zárta szavait a főpásztor.

Böjte Csaba testvér könnyeivel küszködve mesélte el, hogy a háború elmúltával részt vett egy felújított iraki templomban végzett szertartáson, ahol az emberekre fegyveresek vigyáztak. A szertartást végző főpap egy-egy facsemetét adott a sorbanálló híveknek, hogy elültessék és a békére emlékezzenek, ha ránéznek a fára.

Sok rosszat és jót láttam életemben, de ott túlcsordult minden – mondta Csaba testvér, aki a templomkertben a szétlőtt szobrok és liturgikus tárgyak darabjai között megpillantott egy üszkös énekfüzet-darabot, melyen ez volt olvasható: nada te turbe, ne aggódj. „És akkor azt éreztem, hogy minden fájdalom és rombolás ellenére bizakodó vagyok, hogy újra békesség lesz.”

Azbej Tristan államtitkár a kiálltásról azt mondta, korunk egyik rejtett valóságát mutatja be. „Szomorú, hogy most mi is érezzük a háború közelségét. Ami viszont összeszorítja az ember szívét, hogy a magyar emberek egyként és önfeláldozóan segítenek a háborúban szenvedőknek most  - és korábban is.

Rejtett valóság az a keresztényi tanúságtétel is, amelyet akkor tapasztaltam, amikor meggyilkolt kopt keresztények családjait látogattam meg Egyiptomban. Egy kislány azt mondta, meggyilkolt édesapja és nagybátyja már a Jóistennél van, értük nem kell imádkozni – annál inkább az elkövetőkért, akik nagyon is rászorulnak Isten irgalmára.

Sok a dolgunk, hiszen amíg a világon egy keresztényt is üldöznek, tennünk kell valamit. Magyarország a világon elsőként emelte politikai szintre az üldözött keresztények megsegítését – mert azt tapasztaltuk, hogy legtöbben azt kérik, segítsük őket az otthonmaradásban.

A mai napig kb. félmillió embernek segíthettünk szülőföldjére visszatérni, vagy ott újrakezdeni. Nekik az is óriási szó, hogy mi ismeretlenként odamegyünk hozzájuk és érdekel bennünket a sorsuk. Kétezer éve élnek ott keresztényként, mégsem tapasztaltak még ilyen érdeklődést és segítséget, amit Magyarországról kaptak. Magyarország ugyanis nemzeti ügynek tekintik a bajba jutottak megsegítését, szülőföldjükre való visszatérést.”

Az államtitkár külön méltatta Fülöp metropolitát és Csaba testvért. Mint mondta, Fülöp atya különösen is szívén viseli a közel-keleti keresztények sorsát, különösen is a Szíriai testvérekét, aki – háromszor vitt személyesen adományt Szíriába.

Csaba testvérről, a Hungary Helps egyik jószolgálati nagykövetéről elmesélte, hogy Afrikában járva tapasztalta, hogy végtelen számú ember fér be a szívébe. „Azt gondolhatnánk, hogy a többezer erdélyi gyermek kitölti a szívét, de bizton mondhatom: az összes afrikai gyermeknek ugyanolyan gyermeki szeretettel ad helyet szívében.”

„Tekintsék meg a kiállítást, vigyék hírét, hívjanak minél több ismerőst, hogy megismerjék a keresztények szenvedését a mai világban, és foglalják imáikba a szenvedőket!” – zárta szavait az államtitkár.

Kósa Lajos országgyűlési képviselő azt mondta, ez a kiállítás tükör és felkiáltójel. Tükör, mert a magunk sorsát látjuk benne, és felkiáltójel, mert amit látunk, rémisztő. Arra figyelmeztet minket, hogy ha elhagyjuk a távol élő keresztény testvérek megsegítését, veszélyeztetjük a kétezer éves közel-keleti kereszténység létét. Ma már Európa kereszténysége is veszélybe került, ezért példát kell vennünk az ottaniak hitéről.

Mit tehet Magyarország ebben a helyzetben? Tudunk-e egyáltalán tenni valamit? Igen: kiállunk hitünk, keresztény hagyományaink mellett. Őrizzük vallásunkat, kultúránkat, népünket – abban a hitben, hogy Jézus Krisztus segít bennünket, akkor pedig nem kell félnünk senkitől.

Nem kérdés, hogy kiállásunk és segítségnyújtásunk keresztény emberként számunkra kötelező. Mindenben ki kell állnunk. Nemet kell mondanunk arra, hogy leszedjük a keresztet az iskolából, mert az zavar néhány gyereket. Nem veszünk le sportegyesület címeréről keresztet, mert az zavar bizonyos szurkolókat, nem változtatunk keresztény ünnepeinken, mert az zavar másokat, és folytathatjuk a sort.

Küzdenünk kell keresztény értékeinkért, keresztény testvéreinkért, és akkor emelt fővel állhatunk az utolsó órában az ítélet előtt – mondta Kósa Lajos.

Puskás István, Debrecen alpolgármestere megtisztelőnek nevezte, hogy Debrecen adhat otthont ennek a vándorkiállításnak. Örömét fejezte ki, hogy a kicsiny Magyarország és a magyar emberek önzetlenül segítenek az üldözött keresztényeknek. „Noha személyesen még nem voltam a háború sújtotta keresztények között, ez a kiállítás közelebb hozta hozzám szenvedésüket. Nem csak abban erősít meg minket ez a kiállítás, hogy a távoli keresztényeken kell segítenünk, hanem a szomszédunkban jelenleg is zajló háború szenvedő lakosságán is.

Debrecen a felekezetek békés együttélésének mintapéldája, de nem szabad elfelejtenünk, hogy ez a béke nem természetes állapot, dolgoznunk kell érte. Dolgozzunk mindannyian, hogy megőrizzük a békét országunkban, Európában és a világban egyaránt.”

A kiállítás szakmai hátteréről Virágos Gábor a múzeum régészeti főigazgató-helyettese elmondta, a múzeum munkája, hogy adatokat gyűjtsön és azokat kontextusba helyezve bemutassa, üzenetet átadva vele. „A modern kiállítási formával igyekeztünk könnyen befogadhatóvá tenni a kiállítást, hogy valóban tükröt tartson elénk.”

A megnyitó a Lautitia kórus éneklésével zárult, ezt követően Varga Lujza, a kiállítás koordinátora vezette végig a tárlaton a jelenlévőket. 

A kiállítás április 10-ig látogatható, munkanapokon 9-15 óra között.