A kitartás útján a 22+ zarándokai

A Miskolci Egyházmegye Görögkatolikus Ifjúsági Fóruma tizedik alkalommal szervezte meg a fiatal felnőtteket megszólító 22+ zarándoklatot. 

Július 16-án ismét Tokajban, a görögkatolikus templom udvarán volt a gyülekező. Kora este a résztvevők mintegy fele már a zarándoklatot megnyitó vecsernyén is részt vett, ahol a lelki útravalót ezúttal is Orosz Atanáz püspöktől kapták, aki a tervek szerint egész úton kíséri őket. 

Püspök atya elmélkedésének középpontjába Boldog Gojdics Pál püspök és vértanú alakját állította, és életének megható mozzanataival arra buzdította a zarándokokat, hogy a nehézségek között is Krisztusba kapaszkodjanak, mert a hűség vezet el az üdvösségre.

A vértanúról a vecsernyei sztichirák is megemlékeztek, Isten kinyilatkoztatott szavaira való hivatkozással: „Aki mindvégig kitart, az üdvözül.” (Mt 24,13). „Érdemes ezt a gondolatot jól elmenteni memóriánkban és a szívünkben is”, és ezt nem csak a zarándokoknak tanácsolta a főpásztor. Majd egy megrendítő történeten keresztül arra mutatott rá, hogy a szentek közbenjárása ma is élő valóság. 

Az elmélkedésben külön hangsúlyt kapott az a mondat, amelyet Gojdics Pál még fiatal papnövendékként hallott spirituális atyjától, és amely egész életét végigkísérte: „Az élet nem nehéz, csak elég komoly.” Ez a rövid, mégis mély gondolat segítette őt abban is, hogy a hosszú börtönéveket hittel és méltósággal viselje el. Hűséges maradt Krisztushoz egészen haláláig, amely különös isteni ajándékként éppen születésnapján következett be. 

A fenti gondolatokhoz kapcsolódva Sirák fia könyvéből (Sir 2,6-8) idézve adott Atanáz püspök lelki útravalót a zarándokok számára:„Bízzál az Istenben, gondodat viseld, járj egyenes úton és reménykedj benne. Akik Istent félitek, várjátok kegyelmét, ne hagyjátok el, nehogy elessetek.” 

A tokaji templomban látható Gojdics Pált ábrázoló ikont is Makláry Zsolt festette. A vértanút ábrázoló ikonjainak egyikén egy Szent Péter-idézet is olvasható: 

 „Szeretteim, ne csodálkozzatok azon, ha égető fájdalmak próbatételként érnek benneteket, hanem vegyétek ezt az Úrral való közösség jeléül.” 

Ez az apostoli buzdítás a vértanú püspök egész életének összefoglalásává vált, és ma is útmutatást adhat minden kereszténynek.

A jelenlévőket Salai Szabolcs atya, mint a zarándoklat főszervezője köszöntötte és örömét fejezte ki, hogy ilyen sokan vállalkoztak a zarándoklatra – az előzetesen regisztráltak száma meghaladja a nyolcvan főt –, amely lehetőséget ad a hétköznapokból való kiszakadásra és a lelki megújulásra. Kiemelte, hogy a közös út sikere minden résztvevő együttműködésén múlik: ha mindenki hozzáteszi a maga szolgálatát – legyen az zarándokkereszt hordozása, a kántorizálás, az étkezések előkészítése, vagy éppen a pihenők utáni takarítás-, a zarándoklat könnyebbé és örömtelibb lesz. 

Az idei zarándoklat mottóját Izajás próféta szavai ihlették: „Utat készítek a pusztában…”, amely, arra emlékeztet, hogy Isten a nehéz, válságos élethelyzetekben is utat nyit az ember előtt. A legfontosabb cél azonban nem csupán a Máriapócsra való megérkezés, hanem az, hogy a zarándokok lélekben is eljussanak a Pócsi Szűzanya elé, és imádságaik meghallgatásra találjanak, fogalmazott Szabolcs atya. 

A vecsernye után a zarándokok már gyalog folytatták útjukat Tokaj városának északkeleti végére. A kereskedelmi és idegenforgalmi szakiskola kollégiumában volt az éjjeli szállás idén is, ahol az estét egy ismerkedő, közösségformáló program zárta Nagy Luca és Töviskes Mária vezetésével. Az este folyamán mindenki egy-egy kavicsot helyezhetett el abban a közös hátizsákban, amelyet teherként is magukkal cipelnek az út során, ezzel jelképezve azokat a „terheket”, amelyben az Istenszülő közbenjárását kérik. 

Pénteken kora reggel az utrenye és püspöki áldás után Rakamaz felé vették a gyalogos zarándokok az irányt. Délután Nyíregyháza-Kertváros, este pedig a Szent Miklós Székesegyházban lehet csatlakozni hozzájuk. Szombaton Oros, Napkor útvonalon a késő esti órákban érkeznek meg az Istenszülőhöz.