"A közös ima, a hit segített átvészelni a járványidőszakot" - interjú Rózsahegyiné Juhász Évával

Öt évvel ezelőtt alakult meg a Debreceni Karitatív Testület, ahogyan a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégium is idén lett ötéves – a koronavírus-járvány miatt azonban nem tudtak úgy ünnepelni, ahogyan azt szerették volna. Rózsahegyiné Juhász Évával, a testület elnökével és a szakkollégium vezetőjével a 2020-as év nehézségeiről, a járványról, adományozásokról, valamint a szakkollégiumi életről kérdezte a Dehir.hu.

Rózsahegyiné Juhász Éva (Fotó: Kandert Szabolcs)

Dehir.hu: Az adventi időszakban megnő a Debreceni Karitatív Testület munkája, elindulnak az adománygyűjtések. Hogyan szoktak érkezni a felajánlások?

Rózsahegyiné Juhász Éva: Ebben az időszakban az elmúlt években az Add tovább! házikó volt mindig a fő gyűjtőhelyünk, ez idén sajnos nem lehetett így. A Kölcsey Központba lehetett bevinni az adományokat, emellett pedig a Debrecenben lévő vállalatok is csatlakoztak, saját körben, a bejáratoknál kihelyezett gyűjtődobozokba vihették a dolgozók a felajánlásaikat. A járvány miatt féltünk, hogy kevésbé fognak adakozni az emberek, de sokkal több adomány gyűlt össze, mint az elmúlt években. Ez talán annak is köszönhető, hogy a saját munkahelyen könnyebb volt leadni az odaszánt csomagokat, mint elvinni a főtérre. Emiatt merem azt mondani, hogy szép évünk volt. Lehet, hogy ezen a kijelentésen sokan meglepődnek, de amit szerettünk volna, ami miatt létrejöttünk, azt nemcsak tudtuk, hanem túl is tudtuk teljesíteni, annak ellenére, hogy valóban egy nehéz év van mögöttünk.

Dehir.hu: Kik azok, akikkel foglalkozik, akikhez eljuttatja az adományt a testület?

Rózsahegyiné Juhász Éva: Karácsony előtt 6500 csomagot tudtunk összeállítani, bennük tartós élelmiszerekkel, tisztító- és tisztálkodószerekkel. A tervek szerint 3500 családon szerettünk volna segíteni, de olyan sok adományt kaptunk, hogy végül négyezer család – köztük lakásotthonban élő gyerekek, rászoruló idősek – karácsonyát tehettük szebbé. Kaptunk pénzbeli felajánlásokat is, ilyenkor egységcsomagokat vásároltunk, de a gyűjtések alkalmával azt tudjuk szétosztani, ami beérkezik hozzánk. Arra mindig figyelünk, hogy a csomagok értéke azonos legyen, de ez nem mindig jelenti azt, hogy súlyban és méretben is egyformák lesznek.

A Karitatív Testület adományával mintegy négyezer család karácsonyát tette szebbé (Fotó: Kandert Szabolcs)

Dehir.hu: Idén a koronavírus-járvány is sok munkát adott a testületnek. Hogyan segítettek a vírus miatt nehéz helyzetbe került embereknek?

Rózsahegyiné Juhász Éva: A Debrecen Város Segélyalapon keresztül kaphattak és kaphatnak egyszeri támogatást azok, akik elvesztették a munkahelyüket, illetve most, a második hullám idején azok is, akik átestek a fertőzésen, és emiatt táppénzre kerültek. A támogatás feltétele, hogy a család egy főre eső havi jövedelme nem haladhatja meg a 80 ezer, egyedül élő esetében a 120 ezer forintot. Akik azonban nem részesülhettek a segélyalapból – mert például valamivel magasabb volt ez az összeg –, nekik vittünk egy tartós élelmiszerekből álló csomagot. Úgy vélem, nincs még egy olyan város, mint Debrecen, amelyik ennyire fontosnak tartaná, hogy segítsen a rászorulókon és a vírus miatt nehéz helyzetbe került embereken.

A tavaszi korlátozások után újra a szakkollégiumban (Fotó: Fotó: SzMGRSz)

Dehir.hu: A testületi feladatok mellett a Szent Miklós Görögkatolikus Roma Szakkollégiumot is vezeti. Milyen volt ott ez az év?

Rózsahegyiné Juhász Éva: Ez a kerek év sok ünnepre adott volna okot, 2015-ben alakultunk, voltak terveink, programötleteink, mivel ünnepelhetnénk meg ezt az öt évet. Érdekes és nehéz volt ez az év, mivel keveset voltak itt a hallgatók: március közepén hazamentek, majd augusztus közepéig nem is találkoztunk, online tartottuk a kapcsolatot. Mindenkinek hiányzott már, hogy újra találkozzunk, de amikor augusztusban visszatértek a hallgatók, ott volt a levegőben, hogy ki tudja meddig lehet ez így. Emiatt eléggé intenzív lett az augusztus közepétől november közepéig tartó időszak: kirándulásokat, csapatépítő programokat szerveztünk, próbáltuk kihasználni azt az időt, amit együtt tölthettünk.

Az adventi időszak még nehezebb volt nélkülük, hiszen mindig szívesen járnak önkénteskedni a hallgatók, adományokat gyűjtenek, mézeskalácsot sütnek a lakásotthonos gyerekekkel közösen, ez most elmaradt. Novemberben a hallgatók nagy része hazament, az egészségügyi és orvostanhallgatóink maradtak, akikre nagyon büszke vagyok, amiért vállalták, hogy részt vesznek az önkéntes tesztelésben. Emellett keresték a lehetőségeket, hogyan tudnak segíteni, például mézeskalácsadományt vittünk a Kenézy Kórház dolgozóinak, de a szokásos közös programok nagyon hiányoznak. Nem volt mikulásozás, sem közös vacsora, de nagyon bízunk abban, hogy februárban sok programot be tudunk pótolni.

Adventi gyertyagyújtás online (Fotó: SzMGRSz)

Dehir.hu: Mennyiben kellett most másképp helytállni a koronavírus miatt, mint a korábbi években? Mennyire fontos ilyenkor a hit?

Rózsahegyiné Juhász Éva: Nagyon féltünk, mi lesz, ha felüti a fejét a járvány nálunk, de mind a hallgatóink részéről megvolt az elővigyázatosság, a kötelességtudat, mind pedig a kollégáim részéről, akik mindent megtettek azért, hogy elkerüljük a járványt. Ehhez kellett az ima, a hit, hogy eljutottunk úgy karácsonyig, hogy egy esetet leszámítva nem volt tömeges fertőződés a szakkollégiumban. Mivel átkerültünk az online térbe, ott gyújtottuk meg közösen a hallgatókkal minden hétfő este a gyertyákat a koszorún, együtt imádkoztunk családunkért, a betegekért, önmagunkért, és beszélgettünk. A közös ima, a hit segített átvészelni ezt az időszakot, és úgy érzem, nagy segítség volt ez a fiatalok számára, hogy az online találkozások alkalmával is érezhették: tartoznak valahová. Büszke vagyok a hallgatókra és a kollégákra is, hogy ezt az évet – ami nem volt könnyű –, melyben elmaradtak a programok, az ünnepek, a munka mégsem állt le, és helyt tudtunk állni minden téren.

Dehir.hu: A sok munka mellett pedig családanyaként is helyt kell állnia. Hogyan jut idő a családra, az ünnepi készülődésre?

Rózsahegyiné Juhász Éva: Úgy vélem, ésszerű időgazdálkodással meg lehet találni az arany középutat, hogy semmi ne sérüljön. Természetesen kell hozzá logisztika, megtervezni a napokat, heteket előre, mi fér bele, a lányom műkorcsolyázik, őt is el kell vinni az edzésekre. Úgy gondolom – és eddig nem érkezett még panasz –, hogy sikerült megoldani, hogy minden feladatra jusson idő. A karácsonyi ajándékok beszerzését már november végén elkezdem, nem szeretek az utolsó pillanatra hagyni mindent és még 22-én a boltokban rohangálni. A lányommal a mézes süteményeket már korábban elkészítettük, a 23-ika és a 24-ike pedig az ajándékok csomagolásával és a sütéssel-főzéssel telik.

Utóbbira azonban kevesebb hangsúlyt szoktam helyezni – nem mintha nem lenne fontos, mi kerül az ünnepi asztalra –, de az együtt töltött időre, a közös társasjátékokra annál többet, hiszen erről is szól az ünnep.