Közös tér - a rossz idő ellenére is sokan kilátogattak a KATTÁRS-ra

Percre pontosan az esemény kezdésekor eleredt az eső, és a nap végén, 18 órakor kisütött a nap. Jó kis gyakorlat volt ez a lelkesen készülő kiállítók számára, hogy ne adják fel akkor sem, ha nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltük.

A Szent Anna Görögkatolikus Gimnázium és Technikum és az Örömhírvétel Görögkatolikus Óvoda közös sátorban várta a közönséget, a kisebbeket kézműves programokkal és biomozaik készítéssel szórakoztatták, a nagyobbak pedig az iskola pedagógusaival tehették próbára tudásukat. Vénusz Edina, a gimnázium igazgatója elmondta: egyre többen jelölik meg iskolájukat a jelentkezéskor, a cél, hogy minél előrébb szeretnének kerülni a diákok által megadott sorrendben. A pedagógusoknak lehetőségük volt elbeszélgetni szülőkkel, gyerekekkel vagy egyszerű látogatókkal is a görögkatolikus oktatás sajátosságairól. Emellett hasznos kapcsolatokat sikerült építeniük más katolikus intézményekkel, közösségekkel.

Debrecenből a Szent Miklós Roma Szakkollégium diákjai és vezetője érkeztek a KATTÁRS-ra, élő könyvtárral szerették volna megörvendeztetni a látogatókat. Az élő könyvtárban a kollégium hallgatói mesélnek egy-egy embernek: megható, szívbemarkoló történetek ezek, életük egy sorsfordító napjáról, a kitartásról, ami sokszor az erős ellenszél ellenére is elvitte őket egészen a debreceni egyetemi évekig.

Eljöttek a Kisvárdai Szent Damján Görögkatolikus Kórház dolgozói is, és magukkal hoztak egy speciális babát, amin az újraélesztést lehetett gyakorolni. Ezen kívül vérnyomást és vércukrot mértek, és bizony a kevés látogatóból is akadt olyan, akinél olyan magas szintet diagnosztizáltak, hogy javasolták neki, mielőbb keressen fel orvost.

A nap görögkatolikus vonatkozásai a Nemzeti Múzeum dísztermében folytatódtak, ahol Papp Miklóst, a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Egyetem tanszékvezetőjét kérdezte Zsuffa Tünde, a Budapest-Esztergom egyházmegye sajtószóvivője Teremtés- és Életvédelem témában. Válaszaiban Miklós atya igyekezett kiszélesíteni a mindennapok párbeszédje szintjén jelenlévő narratívakat és új szempontokat behozni, mind az eutanázia, mind az abortusz kérdésében.

A beszélgetés során felmerült, vajon a nagyfokú halálfélelem miatt kérik-e legtöbben az eutanáziát? Papp Miklós elmondta, statisztikák szerint a betegek mindössze tíz százaléka választotta az eutanáziát a fájdalom miatt, míg ötven-hatvan százalék attól való a félelem miatt, hogy elveszíti a személyes méltóságát. "Akik az eutanázia mellett kardoskodnak, nem látják a szenvedés értelmét. A mi dolgunk, hogy próbáljuk megérteni és megértetni a hozzánk fordulókkal a szenvedés értelmét. Az isteni értelemhez kell igazodnunk, a pap dolga, hogy közvetítse az isteni értelmet az emberek felé a szenvedést illetően is” - mondta. A halál és haldoklás ma nagyon más környezetben történik, mint az elmúlt évszázadokban, évezredekben, és ez sem segíti, hogy az emberek természetes módon kapcsolódjanak saját halálukhoz. Egymás halálához sem kapcsolódunk természetesen, régen hónapokig feketébe öltözött, aki gyászolt, kerülte a társasági eseményeket, ma jóformán csak a temetés napján vagyunk feketében. Ezek a szokások mind segítették, hogy a halál az élet természetes részeként éljen bennünk. Arról nem is beszélve, hogy régen a haldoklót mindig körbevette a családja, most pedig sokszor egy intézmény neonfényénél egyedül megy át a halál kapuján.

Az abortusz kapcsán Miklós atya hangsúlyozta: az abortuszt választó nők sokszor maguk is áldozatok, és nem ők az egyedüli felelősek az abortusz megtörténtéért. Szent II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájában is írt azokról az  érzelmi és szociális körülményekről, amelyek felelősek azért, ha egy nő abortuszhoz folyamodik. A megingók, a szenvedők támogatása, az értük való ima a környezetükben élőknek a felelőssége.