A nagy bizonytalanságok közepette kell csak igazán Isten kezébe helyezni az életünket - interjú Budapest nemrég kinevezett kórházlelkészével

Mi a dolga egy kórházlelkésznek? 

Én többnyire belgyógyászati osztályokra járok, ahol sokszor a betegek maguk sem tudják, hogy meddig kell benn maradniuk, haza mehetnek-e még egyáltalán vagy egy másik kórházi kezelés vár rájuk. Ebben a lelkiállapotban jól esik nekik, ha valaki érdeklődik irántuk, és elkél némi kedvesség is. Nagyon észre lehet venni, hogy milyen túlterheltek az orvosok és az ápolók is, nehezen bírják türelemmel, főleg az idősebbek demens tünetei merítik le őket. Nem csak haldoklókhoz járok, és nem kizárólag a betegek kenetét adom fel, hanem egyfajta mentálhigiénés munkát is végzek. 

Mióta dolgozik ebben a szép, de cseppet sem könnyű feladatkörben? 

Egy fél évig a Rózsák terén végzett papi teendőim mellett már jártam rendszeresen kórházakba, de júliusban nevezett ki Fülöp érsek-metropolita atya, és hívott meg a feladatra, hogy hozzunk létre egy görögkatolikus kórházlelkészséget. Örültem a lehetőségnek, mert az elmúlt évben azt vettem észre magamon, hogy talán hatásosabban tudok működni betegek és idősek között, mint például ifjúsági közösségek szervezésében. 

Mihalovics Mihály atya

Eddig nem is volt Budapesten görögkatolikus egyházunknak kórházlelkészsége? 

A fővárosban most épül ki ez az intézmény, aminek vidéki nagyvárosokban főleg az ország keleti felében már nagy hagyománya van. Én több, budapesti kórházban megtalálható vagyok, néha még kicsit kaotikusan alakulnak a heteim, de egyre több az állandóság. A fővároshoz több mint 30 kórház tartozik, nyilván nem tudok mindegyikben ott lenni még havi szinten sem, de a római katolikus egyház kórházlelkészségének munkatársai nagyon sokat segítenek nekem, illetve oda-vissza működik ez köztünk, hiszen én éppen abba a négy kórházba járok rendszeresen, ahova nekik egy jó ideje nem volt már kapacitásuk elmenni. Jelenleg sokkal több római katolikus testvérünknek nyújtok segítséget, de azért egyre inkább akadnak görögkatolikusok is, és persze igény esetén más felekezetű vagy akár ateista beteg ágya mellé is leülök. 

Ha valaki kórházban fekszik, hogyan tudja elérni Misi atyát? 

Az önkéntes beteglátogató munkatársak több kórházban is megfordulnak, ők szoktak körbejárni, hogy kinek van szüksége papra. Az önkéntes betegápolók közel állnak a szívemhez, van közöttük, aki heti 1-2 órában már tíz éve csinálja ezt. Ha éppen senki sem hív, akkor is be szoktam menni a kórházaimba, kórteremről kórteremre járok, megkérdezem, hogy van-e valakinek kedve beszélgetni velem, vagy szeretne esetleg gyónni, áldozni, vagy a betegek szentségét felvenni. Van, hogy a beteg szabadkozásával kezdődik a beszélgetés, tudtomra adja, hogy ateista, én pedig azt válaszolom erre, hogy rendben, ezt tiszteletben tartom, de ez nem zárja ki, hogy egy jót beszélgessünk… Olyan is előfordul, hogy a beteglátogatónak azt mondják, nincs szükségük papra, aztán amikor ott vagyok, mégis szóba állnak velem. 

Mit tud nekik mondani az ilyen nehéz helyzetekben, amit talán csak az ért meg igazán, aki már maga is átélt hasonlót. 

Segítő beszélgetések során próbálok rávilágítani, hogy nyilván rossz helyzetben vannak, és érthető, hogy tragédiaként fogják fel, hogy az életük bizonyára nem úgy fog folytatódni, ahogy eddig zajlott, sok mindent újra is kell majd tanulniuk, meg kell változtatniuk az életmódjukat, de ebben egy megújulási, újjászületési lehetőség is rejlik. Sajnos a pillanatnyi testi és lelki fájdalmaktól ezt sokan nem tudják befogadni, de én próbálom ráirányítani a figyelmüket erre.

Azok a betegek, akik kérik a segítségemet, többnyire nők, a férfiak nehezebben nyílnak meg, szeretik egy ideig játszani a szuperhőst, de olyanok is akadnak, akik már túl vannak ezen a játszmán, és nem félnek feltárni a sebzettségüket.

Illusztráció

Gyógyszert nem tudok adni a betegeknek, de például a logoterápia eszközeivel gyógyírt nyújthatok, ha segítek végiggondolni, hogy kik várják őket haza, vagy milyen célokat tudnak megfogalmazni. Ezek a motivációk segíthetik őket a felépülésben is, és akár azt is beláthatják, hogy a gyógyulás után valamit másképp kellene csinálni. Olyanok is vannak, akiknek nincs senkijük. Ez a kilátástalan állapot általában nem véletlenül alakul ki. Ilyenkor arra ösztönzöm a betegeket, hogy merjék belátni, ha valamit elrontottak egy-egy kapcsolatukban, és ha még van rá lehetőség, próbálják meg rendezni azokat. Néha talán elég lenne egy egyszerű telefonhívás is. 

Gondolom, Misi atyát sem hagyták érintetlenül a járványügyi intézkedések. 

Lassan három hete nem lehet látogatni a betegeket, ideig-óráig még a haldoklókhoz beengednek minket, de csakis a betegek kenete feladására. Elképzelhető, hogy ebben is lesz majd további szigorítás, és később majd csak üvegfalon keresztül lehet majd elmondani az imát, de persze a szentség úgyis érvényes lesz. 

Mit üzen azoknak az időseknek, akik most otthonaikban rekedtek és magányosan várják, hogy elmúljon a vészhelyzet? 

A félelem természetes reakció, és kell ahhoz, hogy komolyan tudjuk venni a helyzetet és reálisan lássuk a veszélyt. Nyilván, ha túlságosan aggódik az ember, akkor a félelem meg is betegítheti, így ezzel vigyáznunk kell, amennyire csak tudunk, mert a túl sok stressz rombolja az immunrendszerünket. Engem elgondolkodtatott a jelenlegi helyzetben, hogy olyan, mintha eddig nem vettük volna komolyan, hogy a földi életünk véget ér, vagy, hogy létezik halál, illetve hogy nem vehetjük biztosra, holnap fogunk-e még élni. Most az ezzel való mindennapos szembesülés nehéz lehet, de hívő emberként mégis könnyebb elviselni. Éppen ebben az időszakban tapasztaljuk meg, hogy a hitünk nem csak külsődleges szokások, tradíciók őrzése: most, amikor nem mehetünk templomba, otthon kell megélnünk az Isten kapcsolatunkat, ehhez érdemes minél többször kinyitnunk a Szentírást, és a nagy bizonytalanságok közepette megélnünk, hogy Isten kezébe is helyezhetjük az életünket. Én azt tapasztaltam, hogy a 90 éven felüliek számára már nagyon természetes a halál témája, nem ijednek meg már úgy egy rosszulléttől vagy műtéttől, mint mondjuk a 80. életévhez közelebb, ott még váratlanul éri őket az ilyesmi. 

Mit tanult eddig a sok beteggel való beszélgetések során? 

Segít abban, hogy fiatal korom ellenére tapasztaltabb és bölcsebb legyek. A saját életem nehézségei, megpróbáltatásai közben vissza tudok gondolni azokra, akiket most az imáimban kísérek, hogy milyen állapotban, vagy kilátások között vannak. Megismerek emberi sorsokat, családokat, és sokan elmesélik, hogy mit és hogyan szúrtak el az életükben, és ezek az élettörténetek nem csak engem segítenek, hisz egy-egy prédikációban tovább is tudom adni őket. 

Illusztráció

Mi a helyzet most a kórházakban a pszichés betegek lelki gondozásával? 

Úgy látom, hogy kevésbé egyértelmű számunkra az, hogy egy pszichiátriai betegségben szenvedő családtagunkhoz hívjunk papot, mint más, testi betegség esetén. Talán a mi keleti teológiánk szemléletében természetesebben jelenik meg a lelki betegségben szenvedőkért imádkozni. Rendszeresen járva a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetbe, azt tapasztalom, hogy nagyon nagy segítséget jelent ez a szolgálat az arra nyitott betegek számára. Ezek a betegségek, bár kívülről nem biztos, hogy látszanak, ugyanúgy megnyomoríthatják az embert. 

Oszlassunk el egy tévhitet: a betegek kenetét ugye nem csak közvetlenül a halál előtt lehet feladni? 

Sajnos ez még mindig sokak számára egy ijesztő és félelmetes szentség, sokáig a halál angyalaként tekintettek ránk, pedig igazából egyáltalán nem a haldoklók szentségének, hanem a betegek szentségének nevezhető, amiben többször is részesülhetünk életünk során. 

Volt olyan, aki megtért az Önnel való beszélgetések hatására? 

Nem tudhatom pontosan, hogy kiben mit indított el ez a munka, de egy fiatalember biztosan van, aki annak hatására került közelebb az Istenhez, hogy az anyukáját a földi élete utolsó két hetében együtt kísértük végig. Olyan fontos élmény volt ez számára, hogy azóta mindig jön vasárnap a Liturgiára, bárhol is misézzek. Jó érzés látni, amikor valaki közelebb mozdul Istenhez egy kicsit általam is.

Akinek szüksége lenne Mihalovics Mihály kórházlelkész atya támogatására, segítségére az alábbi elérhetőségek valamelyikén éri el őt: a +3630 450 58 38-as telefonszámon vagy a bpkorhazlelkesz@gmail.com e-mail címen.