A templomot Szent Mihály és Gábriel arkangyal tiszteletére szentelték fel.
A szertartás ünnepi körmenettel kezdődött az oltárban elhelyezett ereklyével a középpontban, majd megszentelték az oltárt, a templom falait és a frissen restaurált ikonosztáziont.
Az ünnepi szertartáson részt vettek helyi, megyei és magyarországi közméltóságok is, mások mellett Kiss András a Hierotheosz Egyesület operatív igazgatója valamint érkeztek a magyar ajkú közösséggel együtt ünneplő görögkatolikusok Debrecenből, Nagyváradról, Szatmárnémetiből, Nagypeleskéről.
A Szent Liturgia végén Bercea püspök Vadas Krisztián parókus atyát a papi mellkereszt viselésére hatalmazta fel „a lelki-missziós tevékenység és az egyház iránti odaadás elismeréseként”.
Az újonnan felszentelt templom története:
E templomot Isten kegyelméből Mikithovits Simon parókus szolgálata idején 1736-1739 között építtette Rácz Demeter (1706-1782), munkácsi származású görögkatolikus nemes, a Károlyi grófi család szolgálatában álló kormányzó, a régi fatemplom helyett a rutén (ruszin) közösség számára. Az uraság címere a gazdagon díszített kegyúri karzat bejárata fölött található. A tornyokra felkerült, az 1739-es évszámmal ellátott díszes kovácsolt vaskeresztek egyikét ma is a templomban őrzik. Ez volt a környék első téglatemploma, melyet Deskó Gergely általános püspöki helynök áldott meg Olsavszky Mihály Mánuel munkácsi püspök (1742-1767) idejében, 1746-ban Urunk mennybemenetele ünnepén, így a templom címünnepe is ez volt a Munkácsi Egyházmegye Sematizmusa szerint is.
A templom XVIII. századi díszítményei közé tartoznak a nagy torony keleti falán található négy evangélista stukkóképei, melyek eredeti ószláv nyelvű feliratait a 2013-2014-es felújítás során tárták és újították fel. A görögkereszt alakú főoltár és a baldachin 1838-ból való, melynek faragványait a Munkácsi Egyházmegye szobrásza, Molnár Demeter készítette. Az ikonosztázion Bródi László és felesége Kihán Mária adományaként 1857-ben épült, a klasszicista szószéket, a rajta lévő szignó szerint pesti szobrászművészek készítették 1860-ban. Az Urunk mennybemenetelét ábrázoló, vászonra festett oltárkép is a XIX. század közepéről származik, kompozíciója megegyezik a szatmárnémeti római katolikus székesegyház oltárképével. A kupola a négy nagy ünnepet ábrázoló festményét Fenczik Kornél festette 1888-ban. Az előszentély alatt, a templom teljes szélességében egy boltíves tégla kripta is található, ahol feltehetően az ikonosztáziont adományozó házaspár teste nyugszik.
A templom tetőszerkezete mai formáját a XIX. században nyerte el. Az 1829-es és 1836-os földrengés után a helyreállítás csak a szabadságharc leverése után, 1850-ben történt meg. 1869-ben a központi torony keresztjét egy viharos szél ledobta, a tetőzetet is beszakította, ekkor zsindely helyett bádoggal fedték, melyet a következő években a többi tornyon is folytattak.
VII. Pius pápa az Imposita humilitati Nostrae kezdetű bullájával az egyházközséget 1823. július 9-én a Nagyváradi Egyházmegyéhez csatolta. 1908-ban a hívek kérésére visszacsatolták a Munkácsi Egyházmegyéhez, amely eseményt az északi bejárat fölött elhelyezett márványtáblán örökítettek meg. Az új parókus Mitrovich Elek lett, akinek a beiktatása nagy ünnepélyességgel történt. 1912-ben a Hajdúdorogi Egyházmegye megalakulása után, amelynek székhelyére is pályázott az egyházközség, az új püspök joghatósága alá került. 1948-ban a kommunizmus beköszöntével ortodoxnak nyilvánították, ingatlanait az Ukrán Ortodox Egyház kebelezte be, azonban a szertartás továbbra is magyar nyelven zajlott. A rendszerváltás után 1991-ben a hívek visszatértek eredeti vallásukhoz és a Máramarosi Görögkatolikus Egyházmegye magyar esperességének részeként Pallai Béla személyében újra görögkatolikus papja lett az egyházközségnek. 1999-ben ismét a Nagyváradi Egyházmegyéhez csatolták Virgil Bercea püspöksége idején, aki Zelicskovics Józsefet helyben szentelte pappá és nevezte ki az egyházközség parókusává.
Az idő elteltével a templom állapota leromlott és szükségessé vált a teljes felújítás. 2006-ban Erdődi Endre parókus és Filip Radu esperessége alatt először németországi támogatásból kezdődtek meg a munkálatok a nagy torony tetőszerkezetének cseréjével és a templom belső burkolatának felszedésével és a belső falak vakolásával.
Időközben 2007-ben parókus váltás történt, Vadas Krisztián atya kinevezésével. Isten kegyelméből folytatódtak a munkálatok: 2007-ben nyílászárók cseréje, padlófűtés, belső vakolás, festés történt meg. 2008-ban a belső fali stukkók aranyozására és két harang villamosítására került sor. 2009-ben elkezdődött a rézlemez beszerzése a tetőhöz, így 2011-ben a szentély kupolája, 2012-ben a két homlokzati torony újult meg teljesen. 2013-2014 a „Mária sugara” elnevezésű, a magyar-román határon átívelő Európai Uniós projekt keretében a nagytorony is rézlemezt kapott és belül is megújult, valamint megerősítésre kerültek a homlokzati tornyok, teljes külső felújítás történt, új melléképület épült és terméskő járda készült a templom körül. 2021-2023 között, a helyreállítás utolsó részében a hívek adományaiból, a Magyar Kormány 22 millió forintos és a Román Vallásügyi Minisztérium 100 ezer lejes támogatásával felújították a régi téglakerítéseket, külső és belső állagjavításokat végeztek el valamint Cristina Busuioc szatmárnémeti restaurátor tervei alapján és közreműködésével Bölöni Melinda restaurátor vezetésével a budapesti BF Restaurátor Művész Kft. restaurálta az ikonosztáziont, a két baldachint, az oltárasztalt és a szószéket.
Forrás és fotó: egco.ro