A reménykedő ember áldás társainak: legyünk minél többen áldássá!

Az év hatodik hétvégéjén ragyogó napsütésben indultak útnak a debreceni tócóskerti hívek, hogy teljesítsék a Hajdúdorogi Főegyházmegye szentévi célkitűzését: minden szombaton újabb és újabb parókiára kísérik át a hívek a Szentháromság ikont, mellyel az összetartozást kívánják erősíteni az egyházon belül. Közel hét kilométeres távot tettek meg városon belül, hiszen az úticél a Csapókerti Görögkatolikus Parókia volt. De a csapókertiek sem ültek tétlenül: a Szent Bazil Szakközépiskolánál várták be a zarándokokat, hogy az utolsó kilométereket együtt tegyék meg a Szent Péter és Pál templomig.

A vecsernyét Kocsis Fülöp metropolita vezette, majd Jaczkó Dániel tócóskerti parókus prédikált. Üzenetét teljes terjedelmében olvashatják:

A 2025-ös Szentévhez (A Remény Zarándokai) kapcsolódóan - Kocsis Fülöp érsek-metropolita rendelkezésének megfelelően - egy Szentháromság ikon indult útjára a Hajdúdorogi Főegyházmegyében.  Egy héttel ezelőtt nagy örömmel és büszkeséggel fogadtuk ezt a Szentháromság ikont, a főegyházmegyénk egyetlen, Szentháromság tiszteletére szentelt templomában – s rendkívül nehezen váltunk is meg tőle! De hát ki tudja, mit tartogat a jövő…?! Hátha lesz még alkalmunk, akár hosszabb ideig is helyet biztosítani számára!

Ennek a görögkatolikus kezdeményezésnek a célja, hogy a Szentév jegyében az összetartozást erősítsük az egyházmegyén belül. Ezt az összetartozás érzést megerősítendő kapcsolódtunk be ezen zarándoklat debreceni részébe mi is, s váltunk a remény zarándokaivá, a Szentháromság igaz képmásává, ikonjává. Hogy milyen fontos dolog is valójában az összetartozás, azt ez a kis történet is szépen bemutatja:

Hézser Gábor-kötőjeles történetek

A kis csavar egy volt a sok százezer közül. Két vaslemezt szorított egymáshoz a hatalmas hajón. Egy nap megszólalt:

- Elég kényelmetlen helyem van itt. Egy kicsit kinyújtózom, nekem is jár egy kis pihenés…

A környező csavarok kétségbeestek, amikor meghallották, hogy lazítani akar egy kicsit:

- Megőrültél, kiscsavar! Ha elengeded a két vaslemezt, mi kettészakadunk!

A vasgerendák nem hittek a fülüknek:

- El ne engedjétek a lemezeket, mert akkor megingunk mi is!

Szélvészként terjedt el a hír az egész hajón:

- A kiscsavar forgat valamit a fejében! Mindenki megijedt. A hatalmas hajótest még a gondolattól is remegni kezdett, a kiscsavar kieshet a lyukból…

A vékony és vastag vaslemezek, a hajóbordák, a vasgerendák üzenetet küldenek a kiscsavarnak:

- Nagyon kérünk, légy szíves és maradj nyugodtan. Ha te lazítasz, veszélybe kerül az egész hajó, egyikünk sem fogja elérni a kikötőt! Ne tedd ezt velünk!

Ez hízelgett a kiscsavar büszkeségének. Eddig eszébe sem jutott, hogy ő ennyire fontos a többiek számára. Visszaüzente:

- Maradok, ahol vagyok…!

Valóban nagyon sok igaz és elgondolkodtató üzenettel bír ez a kis történet! Röviden talán úgy is mondhatnánk, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért…! Hasonló üzenettel találkozunk a szentév logóján is, ami négy egymást követő stilizált emberalakot ábrázol. Mindegyik figura átöleli az előtte álló alakot, kifejezve ezzel a szolidaritást, a testvériséget és az összetartozást. A sorban álló első emberalak a keresztbe kapaszkodik, amely a hit jelképe, és amely szintén átöleli a reményt, amelyről soha nem lehet lemondani. A négy figura alatt hullámok vannak, ami azt jelképezi, hogy az élet zarándokútja nem mindig nyugodt vizeken halad, de a reményre szólít akkor, amikor mind a személyes, mind az egyházban és a világban zajló események ezt nagyobb intenzitással igénylik. A kereszt alsó része pedig horgonnyá – a remény metaforájává alakul, amely felülkerekedik a zajló hullámok mozgásán.

A kép azt is ábrázolni szeretné, hogy a zarándok útvonala nem egyéni, hanem dinamikus közösségi esemény, amely a kereszt felé irányul. A Szentháromság (ikon) az összetartás és a remény. Az összetartozásnak a legidillikusabb és legharmonikusabb, mondhatni legszentebb állapota figyelhető meg a Szentháromság ikonon, a Szentháromság valóságos személyei között is. Itt is igaz, hogy egy mindenkiért és mindenki egyért. A Szentháromság titkában ugyanis a leghatalmasabb szeretet áll előttünk: az Atya, aki szeret, akiből kiárad a szeretet, aki teljesen odaajándékozza magát a szeretetben; a Fiú, aki befogadja a szeretetet, aki teljesen és feltétel nélkül eltelik azzal, és a Szentlélek, aki maga a szeretet. Ez az összetartozás igazi szépsége, ikonja. Számunkra pedig egy egész életen át tartó feladat az, hogy minél inkább a Szentháromság igaz képmásává, ikonjává váljunk.

A Szentév mottója: a remény zarándokai.

Azt gondolom, hogy a Szentháromság személyei között tetten érhető remény. Az Atya remél a Fiúban (Fiamat becsülni fogják), a Fiú remél az Atyában, s a Lélek maga a Remény. S ha már ennyi szó esik a reményről, hagy osszak meg ezzel kapcsolatban is egy kis beszélgetést.

Hézser Gábor-kötőjeles történetek

A riporter interjút készít a Sorssal.

- Ütéseim – mesélte büszkén a Sors -, ütéseim kemények és kivédhetetlenek. Balom ugyanolyan rettegett, mint a jobbom! A hűséget, a büszkeséget, a szeretetet, a tudást, a barátságot – és tudni kell, ezek a legkeményebb ellenfelek – egymás után küldtem padlóra. Valamennyit kiszámolták.

- Így tehát – érdeklődött nem minden csodálat nélkül a riporter -, senki sincsen, aki méltó ellenfélként vehetné fel Önnel a harcot?

- Hát, ugye, meg kell mondanom – nyilatkozott kellemetlenül a Sors -, egyvalakivel eddig még nem boldogultam. Valahányszor kiütöttem, mielőtt végleg kiszámolták volna, mindig újra lábra állt...

- De hát ki ez az ellenfél, akit még Ön sem tud legyőzni?! – türelmetlenkedett a riporter.

- Reménynek hívják… - válaszolta alig hallhatóan a Sors.

A remény zarándokaivá szeretnénk válni. Prohászka Ottokár püspök jelmondata az volt, hogy amíg élek remélek. Ez fordítva is igaz – ahogy a kis történet is tanítja: Amíg remélek, élek! Mert a remény a szív oxigénje. (Ha fogy, fuldoklik a szív.) A reménykedő ember áldás társainak. Legyünk minél többen áldássá! A szentévek célja, hogy a híveket a Krisztusba, az egyetlen Üdvözítőbe vetett hit őszintébb és következetesebb megvallására hívja és ösztönözze.

Hajrá kedves testvérek! Ámen.

A metropolita örömét fejezte ki, ennyien összegyűltek a csapókerti templomban, és szívből reméli, hogy a következő állomásra (Hajdúsámsonba) is ilyen szép számmal kísérik el a Szentháromság ikont. Mint mondta, az egyház hajójában – ahogy Dani atya mesélte a kis csavar történetét – mindenki számít! A legkisebbektől a legnagyobbakig! Kérte, hogy a szentévi gyertyát meggyújtva minden alkalommal vigyük magunkkal az összetartozás és a remény lángját.

Az új házigazda, Kiss László atya biztatta a híveket, hogy minden este gyűljenek össze vecsernyére, elmélkedésre, amíg a Szentháromság ikon a csapókerti templomban lesz. Hiszen "ahogy a kép is ábrázolja, a Jóisten mindenkit vár az Ő asztalához...minket is."

A Szentháromság ikon állomásait itt találhatják: https://hd.gorogkatolikus.hu/ikon-korut