Aki zarándokol, önmaga felé tart...

A Jászberényi Szervezőlelkészségről 

A tagok származásukat illetően nagyon változatosak. A Jászberény és Nagykáta körzetében élő, hitét gyakorló görögkatolikusok a Hajdúságból, Nyírségből, Szabolcsból, Borsodból, Kárpátaljáról és Erdélyből származnak. 

Három úti cél - Máriapócs

"Aki zarándokol önmaga felé tart."  - írja az ismeretlen szerző. Ezzel a gondolattal indult kis közösségünk apraja, nagyja zarándokolni három búcsújáró hely felkeresésének szándékával. Közösségünk idősebb tagjai meghallva a Szűzanya hívó szavát, hagyományaikat szem előtt tartva indultak útnak július 23-án az Illés napi búcsúra. Számukra a Szűzanyához tett látogatás nem csak lelki feltöltődés, erősödés, hanem a gyermekkori hagyomány újraélése is, amit a kegyhelytől távolabbra kerülve sem felejtenek.

A Szent Liturgia után a nagyszülők és idősek világnapja alkalmából kapott áldás, a szeretetközösség élménye, a meghatódottság mind-mind hitbeli erősödést, lelki táplálékot jelentett számukra. Két zarándok gondolatával élve: „Máriapócsi kötődéseim, a prédikációk, a szertartások sokat jelentenek számomra. Minden alkalommal azzal a gondolattal indulok haza: Szűzanyám! Gyere velünk otthonunkba!” 

Sajópálfala 

Közösségünk első, közös „ottalvós” zarándoklata a július utolsó hétvégéjére esett, amit Sajópálfalán töltöttünk el. Zarándoklatunk első állomása a Miskolc-Belvárosi Nagyboldogasszony Görögkatolikus Székesegyház volt, ahol Szemerszki Mihály parókus atya bemutatta a gyönyörűen felújított épületet, mesélt a templom történetéről és a csodálatos ikonokról. Az elmélkedésünket folytatta a miskolci karmelita kápolnában Orosz István atya, aki a szentélyben látható Szentháromság-ikon segítségével beszélt az Isten szeretetközösségéről, krízisekről, azok megoldásáról.

Később Miskolcot magunk mögött hagyva indultunk tovább Sajópálfalára, ahol Kiss Attila parókus atya fogadott minket, s mutatta be személyes lelki élményeit is megemlítve a kegytemplomot és a kegyképet. A templomi csendes imádság után egy előadás erejéig a nyári lelkigyakorlatba kapcsolódtunk be és hallgattuk meg Tyukodi Attila atya irgalmasságról szóló tanítását, majd a lelkigyakorlaton lévőkkel közösen énekeltük el az Akathisztosz himnuszt a kegytemplomban. Csodálatos élmény volt!

Ezután felsétáltunk a Kenethozókról elnevezett női monostorhoz, ahol Anita nővér várt minket és mesélt a hivatásukról, munkájukról. Élmény volt mindannyiunknak a gyertyamártó műhely megtekintése, ahol a méhviasz és a gyógynövények illata lengte be a teret. Leereszkedve a dombról ismét a templomba tértünk be, ahol vecsernyével zártuk napunkat.

A tartalmas lelki nap után a zarándokházba értünk, no, de még nem nyugovóra, hiszen elérkezett a kötetlen beszélgetések, játékok és a szalonnasütés ideje. Éjszakába nyúlóan folytattunk eszmecserét, hallgattuk egymás történeteit, mígnem a kellemes fáradtságtól kísérve éjfélt követően nyugovóra tértünk. Zarándoklatunkat másnap délelőtt a vasárnapi utrenyével és Szent Liturgiával zártuk. 

Mátraverebély-Szentkút 

Ez volt az a helyszín, ahol az idei év zarándoklatainkat zártuk. Szeptember 23-án, szombaton tartották meg a görögkatolikus búcsút, amely mindannyiunk szívét megmelengette, megdobogtatta. Egyrészt azért, mert szeretünk itt lenni, másrészt azért, mert sok ismerőssel találkozhattunk a „hazai” vidékekről.

Borús, esős napra ébredtünk ezen a napon, mégis örömmel indultunk el. Szokás szerint P. Orosz Lóránt atya áldásával léptünk be a kegyhelyre, ahol a Szűzanya köszöntése után meghallgattuk Jármi Zoltán atya katekézisét. A szűnni nem akaró eső sem vette kedvét a szép számmal összesereglett zarándokoknak a lelki feltöltődéstől, az együttléttől. Nagy örömmel fogadtuk égi édesanyánk közbenjárását értünk, melynek hatására a Szent Liturgián kiderült az ég, és már ragyogó napsütésben végezhettük a körmenetet a Szűzanya oltalma alatt, ebben a pompás környezetben. Búcsúnkat paraklisszal zártuk, így teljes feltöltődéssel, erős lelki pajzzsal indulhattunk hazafelé.  

Köszönetet mondunk az előadó atyáknak, akik mély és velős gondolataikat számunkra elérhető és érthető tanítássá kovácsolták. Emellett köszönettel tartozunk Békés Ildikónak a máriapócsi zarándoklat szervezéséért, valamint Boros András atyának a sajópálfalai és a szentkúti lelki napok megvalósulásáért. De legfőképpen a Jóistennek lehetünk hálásak, hogy egybegyűjtött bennünket ezekre az utakra. Azt gondoljuk, hogy a megvalósult közös zarándoklatokon mi szívesen lépkedtünk, és minden léptünk Őfelé mutatott.

Kérjük, tartson meg minket, hogy együtt még közelebb kerülhessünk Őhozzá, egymáshoz és önmagunkhoz is!