Hosszú előkészület és várakozási időszak után elkészült Monostory Viktória festőművész alkotása a templom előtti két oszlopon: Szent Péter és Szent Pál mozaikjai. A két főapostolra azért esett a közösség választása, mert a templom is az ő emléküket őrzi.
Az ünnep másik pillérét szintén egy hosszabb előkészület és várakozási időszak előzte meg. Gedeon Tamást az egyházközség kántor-felolvasóját avatta alszerpappá Fülöp érsek-metropolita atya.
A készületre való tekintettel a megszokottnál később kezdődtek a szertartások lehetőséget adva így mindenkinek, hogy részese lehessen a szép ünnepségnek. A reggeli istentiszteletet már érsek atya vezette. Az utrenye különlegessége volt, hogy a kántori szolgálatba besegített Nyalka Miklós tanulmányvégzett papnövendék, a kántor jó barátja, ezáltal téve még bensőségesebbé a szertartást.
Miután a nagy dicsőítés bezengte a csapókerti templomot Fülöp metropolita atya elvégezte az avatási szertartást, amely keretein belül a frissen avatott alszerpap öltözékként sztichárt (hosszú, díszes ruha) kapott valamint felhatalmazást az orárion (szalagszerű ruhadarab) viselésére, amit a diakónustól eltérő módon szükséges hordania. Az alszerpapi szolgálat átmenet a felolvasói rend és a diakonátus között. Az alszerpap a püspök körüli szolgálattevő: ha a főpap a szentélyen kívül tartózkodik, ők körülötte tevékenykednek. Erre mutatott rá az avatás is, amikor a kézmosás szertartását helyezte elénk.
Az érseki Szent Liturgián a friss alszerpap már a népes asszisztencia részeként végzett szolgálatot. A Liturgián megemlékeztünk Boldog Romzsa Tódor püspök vértanúról is, így téve teljessé az ünnepet.
A Szent Liturgia áldása után a papság az asszisztenciával és a népes hívősereggel a templom elé vonult, ahol megszentelte és megáldotta érsek-metropolita atya Szent Péter és Szent Pál mozaikját.
Szarka Gergely parókus atya egy Szentföldi zarándoklat emlékét elevenítette fel, amikor egy csodálatos mozaikot látva azt a sugallatot érezte, hogy a templom két védőszentjének ilyen formában kell emléket állítania. Szerencsére a hívők is támogatták az elképzelést, így a művésznő férjével karöltve elkészíthette az alkotást.
A lelki feltöltődés után a testi feltöltődés sem maradt el: a templom udvarán és a közösségi házban szeretetagapé volt, amit a jó Isten szép idővel áldott meg.