Amikor egy álom valósággá válik...25 éve szentelték fel a csepeli görögkatolikus templomot

Az évfordulót püspöki Szent Liturgia tette emlékezetessé június 9-én, melyre a környékbeli atyák és hívek is nagy örömmel érkeztek. Emellett az egész éves programjukat is a jubileumhoz kapcsolódóan építették fel. Októberben, amikor a Szentháromság ikon Csepelre érkezik, akkor szeretnék egy imádságos együttléttel zárni az egész éves ünnepségsorozatot.

A csepeli Szentlélek templom

A görögkatolikus templom a Csepel Kertvárosban található, családi házak között, a kortárs szakrális épületek egyik kiemelkedő példája. A Szentlélek templomot Fejérdy Péter tervezte, három éven keresztül tartott az építkezés, az alapkövet 1997-ben tették le, végül 2000-ben szentelték fel. Modern vonalú templom, ugyanakkor a téglafal egyszerűséget sugároz.

Igazi, élő egyházközségről beszélhetünk, melyben sok munkája van Dénes atyának is, aki számos lehetőséget kínál a találkozásra: nyári gyermektábor, kirándulás, múzeumlátogatás, karácsonyi ajándék készítés, zenés színi előadás – ilyen és ehhez hasonló eseményekkel teszik színesebbé a csepeli görögkatolikusok életét.

„Egy kihívásokkal teli, ugyanakkor egy nagyon szép egyházközségbe kerültünk annak idején a családommal. Első feladatunk a parókia felújítása volt, de nem ment minden olyan könnyen: nemsokkal ide érkezésünkkor kezdődött a Covid járvány, ami visszavetette az első lendületet. Persze igyekeztünk magunkra találni. A nagy feladat mai is az, mint korábban: megtalálni, felkutatni a Csepelen élő görögkatolikusokat és bevezetni őket a közösségbe” – fogalmazott Dénes atya.

Elmondása szerint nemcsak a hitoktatás kapcsán növekedett a hívek száma, hanem az ukrán-orosz háború elől menekülő kárpátaljai családok is közösségre találtak náluk. Szerinte a következő kihívás, hogy meg tudják szólítani az ifjúságot, a tizenéves korosztályt. Igyekeznek az ő lelki életüket is támogatni, hogyha kilépnek a nagybetűs életbe, akkor hitüket megtartva jó görögkatolikusok lehessenek.

A kezdetekről...milyen az igazi, csepeli összefogás?

Nem szabad persze azt sem elfelejteni, hogy Prodán Gábor atyának milyen nagy szerepe volt a templom építése során, aki 1990-től szolgált azon a területen. Mint mesélte, egy elsőáldozáskor döbbentek rá, hogy milyen sokan is vannak: 32 gyerek részesült akkor a Szentségben és a rokonokkal együtt alig fértek be a római katolikus templomba.

„Ez erősített meg minket abban, hogy szükség lenne egy saját templomra, meg persze egy kicsit albérlőnek is éreztük magunkat a római testvéreknél. Úgyhogy neki láttunk. Az akkori alpolgármester, Orosz Ferenc - nyírtasi származású görögkatolikus – karolta fel ezt az ügyet. A Rákóczi kertben kaptunk telket örökös használati joggal, 1997. Pünkösdhétfőn tettük le az alapkövet Keresztes Szilárd vezetésével. 1998. októberében el is kezdődtek a földmunkák” – idézte fel Prodán atya.

Élénken él benne az emlék, ahogy Pregun István főhelynök atya oly’ gyakran meglátogatta az építkezést, hogy milyen látványosan emelkedtek a falak, mennyi emberi kedvességgel és önfeláldozással találkozott ez idő alatt. Az építkezés folyamán ismerték meg a későbbi egyháztanács tagjukat is, Varró Sándor villanyszerelőt, aki csak annyit kérdezett Gábor atyától:

-Maguk építik Csepelen a templomot?

-Igen.

-És van pénzük?

-Nincs.

-Akkor ott a helyem!

„Nagyon sok ilyen felajánlás volt: ingyen vagy anyagköltségért jöttek segíteni az emberek. Igazi, csepeli összefogást tapasztaltunk, melyben a nem hívők is örömmel vettek részt. Majd 2000. Pünkösdjén, június 11-én szentelte fel Keresztes Szilárd püspök atya a szép, új templomot” – emlékezett vissza a kezdetekre Gábor atya.

Amikor egy álom valóra válik...

„Egyszer azt álmodtam az építkezés során - amikor megint teljesen elfogyott a pénzünk - hogy Rómába zarándokoltunk” – folytatta az emlékek felidézését Gábor atya. „Ott voltunk a Szent Péter téren, amikor II. János Pál pápa odajött hozzánk, és elkezdett velünk beszélgetni. Én meg elmeséltem neki, hogy templomépítésben vagyunk benne a hajdani vörös Csepel területén, és nem nagyon van rá anyagi forrásunk. Ő csak rám mosolygott és azt mondta: nyugodjak meg, amikor mi együtt fogunk misézni, addigra felépül a templom.” Másnap mentem misézni, elmondtam az álmomat a híveknek. Nyilván jót derültünk rajta: egy egyszerű, görögkatolikus pap mikor fog együtt misézni a pápával? Ugyan már...

„Igen ám, de a templom felszentelése után, augusztusban jött a hír, hogy delegálnak a római Világmissziói Kongresszusra. (Az erdélyi papok ugyanis nem kaptak vízumot.) Amikor fel kellett sorakoznunk a Szentmisére, akkor derült ki, hogy csak az első 25 pap misézhet a pápával, mi pedig sajnos a sor végére kerültünk a magyar kollégákkal, így nem sok esélyünk volt a várva várt találkozásra. Ekkor toppant be a pápa titkára, aki azt mondta: utolsókból lesznek az elsők! Úgyhogy hátulról számolták ki a 25 főt! Így kerültünk bele abba körbe, akik együtt misézhettek a pápával. Felemelő érzés volt. Főleg az, amikor visszafelé mentem a helyemre az áldoztatás után és összenéztünk a pápával. Rám mosolygott és bólogatott. Mintha azt sugározta volna: hát nem megmondtam?” – mesélte mosolyogva Gábor atya.

„Nagyon szép emlékeim vannak ezekről az évekről, csak hálát tudok adni a Jóistennek, hogy ezekkel megjutalmazott, hogy ezt átélhettem.”

Kívánunk a csepeli görögkatolikus közösségnek további tartalmas, hitben és szeretetben gazdag éveket!