Amikor egyik ember a másiknak megbocsát, az egy nagyon távoli, halvány mása az Isten bocsánatának - Fülöp metropolita látogatása Veszprémben

Fülöp metropolita atya a prédikáció elején elmondta, hogy az evangéliumban annak a kornak a megbotránkoztató szavait hallhattuk Jézustól, hiszen az Ószövetség szerint a bűnöket csak az Isten bocsáthatja meg. Valójában a farizeusok és írástudók, vagyis az írásokat jól ismerők joggal döbbentek meg Jézus azon kijelentésén: „Bízzál, fiam, megbocsáttattak a te bűneid!” Hiszen ki más bocsáthat meg bűnöket, mint az Isten? 

„Bár nem azon a módon, ahogy a farizeusok hitték, de a kiinduló pont mégis teljesül: senki nem bocsáthatja meg a bűnöket, csak az Isten" – mondta érsek-metropolita atya – mert a bűn egyedül az Istent sérti. Amikor egymásnak megbocsátunk, az teljesen más, mint amikor az Isten bocsát meg nekünk. Amikor valaki megbánt minket, és a lelkünkön ejtett seb elkezd gyógyulni, egy folyamatban vagyunk: ki kell békítenünk önmagunkat, hogy szívünkben újra béke legyen. De a másik embernek a bűnére a mi megbocsátásunk semmilyen hatással nincs, mivel a bűn valójában az Istent sérti meg – fejtette ki Fülöp atya.

„A bűn egyedül az Istent sérti, aki a jóság forrása, aki soha semmi rosszat nem tett, akitől csak szeretetet kaptunk. Bármilyen kicsi vagy nagy bűnömmel ezt a szeretetkapcsolatot sértem, Őt bántom meg, akitől csak jót kaptam, ezért van arra szükség, hogy az Isten bocsássa meg a bűneinket. A bűneimmel magamat bénítom meg, magamat zárom el az Isten szeretetétől. Azért kell bűnbánatot tartani, hogy ez a távolság megszűnjön. Sebzettség, ami elzár a szeretet elől, megnyíljon és gyógyuljon. Ezt jelenti a megbocsátás.” – mondta az érsek-metropolita atya.  

A földi bocsánatkérés

Szerencsére Krisztus földre szállásával ez a képlet bonyolultabbnak tűnik, valójában leegyszerűsödött. Krisztus a saját testével bontotta le a falat, ami elválasztja az Istent az embertől, amikor megtestesült és egyesült  benne az Isten az emberrel. A bűneink téglákat raknak köztünk és Isten között egyszer jobban, máskor kevésbé magasodó falba, amit sajnos egyedül nem vagyunk képesek lebontani, a távolságot átlépni. Isten, amikor megbocsát, magához ölel minket, így a bűnbánatot követően az Isten bocsánatára elmúlik a bűn, nem lesz többé. 

„Az az Isten, aki megalkotta ezt a világot a semmiből, képes eltörölni a bűnöm, egy másik ember ezt nem tudja megtenni. Amikor egyik a másiknak megbocsát, az egy nagyon távoli, halvány mása az Isten bocsánatának. De mégis nagyon nagy szükség van arra, hogy egymástól bocsánatot kérjünk, ha valami rosszat tettünk. Nehéz szó a bocsánat. Még a házastársak vagy barátok között sem könnyű kimondani egy-egy nézeteltérést követően. De ez a helyzet leképezi az Istenkapcsolatot. Fontos, hogy egymástól is bocsánatot kérjünk, és kifejezzük, hogy már nem haragszunk.

A gyónásban bűneink bocsánatot nyernek, és ez az igazi gyógyulás, amikor a seb már nem gátolja Isten szeretetének befogadását. Isten úgy teremtett, hogy amikor sebet ejtek a bűnnel saját magamon, Ő képes azt begyógyítani. 

Az Oltáriszentség törli el bűneinket

Amikor Krisztus megtestesült, eggyé vált velünk és az egyházban érzékelhetővé tette, hogy itt van köztünk az Isten. Fontos bűnbánatot tartani, majd elmenni a paphoz, és kimondani neki a bűneinket. Kifejezni az Isten felkentje előtt, hogy őszintén bánjuk, amit tettünk. A pap nem tesz egyebet, mint kinyilvánítja felénk az Isten szeretetét, érzékelhetővé teszi, hogy Isten eltörli a bűnt. És amikor a bűnbánat után részesülünk az Eucharisztiában, Krisztus testében és vérében, a teremtett világban érzékelhető valósággá válik a bűntől való szabadság. Valójában az Eucharisztia az, ami eltörli a bűneinket. Mert Krisztus a saját testében kínálja az embernek a kiengesztelődést. 

Amikor a pap feloldoz, csak jelzi: nincsen akadálya a Krisztussal való egyesülésnek. De nem csak a gyónás után fontos, hogy magamhoz vegyem Krisztust. Ha Jézus él az Eucharisztiában, azt magamhoz véve jobban élhet bennem is Isten megbocsátó szeretetének a tudata, hogy valóságosan érzékelhető legyen az életemben az isteni szeretet. Aki rendszeresen, havonta, kéthavonta gyón, annak az életében a bűnbánat szentsége élő lesz, és képes lesz egyre mélyebben felfogni, hogy mit jelent az Isten szeretete. Ezzel az érintkezéssel tudjuk építeni az Isten közösségét. Rajtunk keresztül válik érzékelhetővé, hogy Krisztus itt van közöttünk az egyházban – mondta el zárógondolatát a Veszprémben vendégeskedő magyar görögkatolikus egyházfő.