Az Attila téri főszékesegyház templombúcsúja

A belvárosi egyházközség összes papja – élükön Seszták István főhelynök atyával – részt vett a vasárnapi ünnepi Szent Liturgián, amiről Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya kivételesen távol maradt, hiszen Rómában, a püspöki szinóduson tartózkodik egész októberben.  A tavalyi búcsúról szóló beszámolónkban hosszan kifejtettük, hogy miért is állhat az Istenszülő oltalmában a főszékesegyház, amit 1910-ben építettek meg ifj. Bobula János tervei alapján.

A szertartáson Horváth Tamás, a Nyíregyházi Egyházmegye bírósági helynöke prédikált. Gondolatait pedig egyházunk ősi imádsága köré fűzte fel: „Minden reményemet tebenned helyeztem, Istennek anyja, őrizz meg engem a te oltalmad alatt”.

Borsod megye északi területein Szűz Mária oltalmának ünnepét Pokrovának is hívják – kezdte Tamás atya. „Azon a környéken szinte beleivódik már a legkisebbekbe is, hogy a Pokrova egy karizmatikus dolog, aminek köszönhetően szinte érezni lehet, ahogy az Istenszülő kiteríti palástját és megvédelmezi azokat, akik hozzáfordulnak.” – mesélte helynök atya, majd az ima kapcsán a reményről kezdett elmélkedni, vagyis arról, hogy ez kinek, mit jelenthet manapság? Tamás atya XVI. Benedek pápa egyik enciklikájával igyekezett magyarázatot adni, amiben az áll: a remény az nem más, minthogy a múltból, az emlékezésből, a jövő felé próbálok fordulni.

„Emlékezni akkor szoktunk, amikor visszaidézünk régi történeket, visszaemlékezünk családtagjainkra, barátainkra. Emlékezni azt is jelenti, hogy az ember tudja mi, miért történik az életében és el tudja magyarázni, és ami nagyon fontos hitelesíti a vele történteket.” –világított rá helynök atya és azzal folytatta, hogy az Istenanya a mi legfontosabb segítőnk az emlékezésben, amiből aztán jön a gondoskodás. Az a fajta anyai gondoskodás, amit egy szülő ad a gyermekének akkor, amikor az éjszaka közepén újra és újra betakarja, hogy meg ne fázzon. Az Istenanya is nagyon sokszor takarja be a sebeinket, betegségeinket, de nem azért, hogy az ne jöjjön soha a felszínre, hanem, hogy meg tudjunk gyógyulni belőle. Merjük őt erre a védelemre kérni, még akkor is, ha a napi gondok, teendők megpróbálnak minket az Istennel való kapcsolattartásban megakadályozni – hívta fel a figyelmet Horváth Tamás atya.   

Az Istenanya csodatevő képességét mi görögkatolikusok többször is megtapasztalhattuk, elég, ha csak a rengeteg hálát adó feliratra gondolunk a máriapócsi kegytemplomban – mondta helynök atya, és zárásként elmesélt egy történetet, amit még papnövendék édesapja élt át személyesen. Egy látássérült kisfiú miután csókjával illette a kegyképet visszanyerte látását. „Nem csak betakarta őt az Istenszülő, hanem egészen átalakította a fiúcska életét. Az Isten örömöt akar adni, a Pokrova örömöt akar adni a hívőknek és ezt az egyházunk akarja képviselni, átadni mindazoknak, akik nem vetik meg a védelmező palástot.” – zárta homíliáját helynök atya.   

A szertartás végén Seszták István főhelynök atya a püspöki szinóduson, Rómában tartózkodó Fülöp atya nevében is köszöntötte a híveket, akikre – mint mondta – nagyon büszke, hogy a templombúcsún, és hétről-hétre is megtöltik a főszékesegyházat. Abban bízik, hogy a jövőben is példát tudnak mutatni e téren, minden magyarországi görögkatolikus egyházközség számára. 

A templombúcsún a hagyományoknak megfelelően körmenetet tartottak, majd következett a miroválás és az agapé.

A rendezvény az EFOP-1.3.5-16-2016-00515 azonosítószámú pályázat keretén belül valósult meg.