Az Istenszülő ereklyéje és a Szent Korona másolata emelte a templombúcsú fényét a Rózsák terén

Az Istenszülő ünnepe a X. század elejére nyúlik vissza, amikor is a legenda szerint az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak az ostrom alatt álló Konstantinápoly Blacherna nevű templomában. Szűz Mária ekkor imádság közben levette a fejéről a vállkendőjét és a jelenlévő nép feje fölé terjesztette. A hagyomány szerint így maga az Istenszülő szabadította meg a fővárost az ostromló szaracénoktól.

A Rózsák terei templom szívében most másfél hétig megtekinthető ereklye, Szűz Mária övének egy darabja a mostani vészterhes időben is oltalmul szolgálhat minden hívőnek. „Őszintén reméljük, hogy imádságunkkal közreműködünk abban, hogy a világban megszűnjön az esztelen emberi pusztítás, az értelmetlen vérontás és a gonoszt erősítő háború.” - mondta az ünnepi Vigílián Jaczkó Sándor atya. A legenda szerint Szűz Mária maga szőtte teveszőrből ezt a pántot, amit halála előtt továbbajándékozott.

Az előesti virrasztáson részt vett Mohai Gábor is. A Magyar Televízió egykori munkatársa, az egyik legismertebb bemondóhang néhány napja vallotta meg görögkatolikus hitét a Magyar Görögkatolikusok Facebook-oldalán, ahol az is kiderült, hogy Ady Endre: A pócsi Mária c. verse a kedvence, amit a vigílián el is szavalt.

Az ereklyével egyszerre érkezett a Pintér család felajánlásának köszönhetően Szent István koronázó koronájának pontos és hiteles másolata is a templomba. Pintér József, a Pintér Művek alapító-tulajdonosa finanszírozta az Amerikai Egyesült Államokból Magyarországra visszaérkező Szent Korona restaurálását, illetve az ahhoz vezető évtizedeket felölelő kutatást. A most látható műalkotást ugyanazok a szakemberek készítették, akik az eredeti koronát is restaurálták és olyan kézi módszerekkel dolgoztak, mint a Krisztus után ezer körül élő elődeik.

A korona másolata azért is különleges és fontos tárgy, mert II. János Pál pápa szentelte meg 2000-ben. Kókány András és felesége révén kerülhetett kiállításra ezen az ünnepi hétvégén.

A búcsúi Liturgia vendége, Kapin István atya volt, aki, ahogy maga is többször hangsúlyozta, otthon érzi magát a Rózsák terén, ahol éveken át szolgált, és ahol annak idején elkezdte immár huszonöt éves jubileumát ünneplő papi pályáját.

A szónok atya elmondta, hogy amikor hosszabb ideig Máriapócson szolgált, rengetegszer hallotta az Oltalmad alá sietnek Szűz Mária, híveid… kezdetű éneket, és egy idő elteltével elkezdett irigykedni azokra, akik ezt énekelve szenvedélyes szívvel szárnyaltak a kegykép elé. „Én is énekelhettem ugyan ezt a gyönyörű dalt, csak nem tudtam átérezni azt az örömet, amit a nálam messzebbről érkezők megéltek. El is szégyelltem magam egy idő után, és emlékeztetnem kellett magam rá, hogy aki a tűz mellett ül, túlságosan meg tudja szokni azt.” - mondta elmélkedése elején István atya.

Bár nincsenek az Istenszülő ünnepének történetéhez tartozó pontos és hitelesnek nevezhető történelmi források, de ennél sokkal fontosabb, hogy az elmúlt 11 században a szaracénoktól való megszabadulást az Istenszülő szerepének tudta be a bizánci hívő lélek. A most a templomba érkező ereklye összeköt minket közvetlenül is azzal a templommal, ahol végbement ez a csoda. Meg kell látnunk az ereklyék mindennapi és az egzisztenciális jelentését is.

Mit jelent az istenszülő oltalma ünnepe? Miért jó ezen az úton járni és keresni az otthonka nyugalmát az Istenszülő kiterített leple alatti védettséget, amiről ez az ünnep szól? “Nekem a nagyszüleim jutnak róla eszembe. A szüleim szigorúak voltak, mindig számonkértek, ez volt a dolguk, de a nagyszüleim közel laktak hozzánk és én mindig úgy vártam, hogy betoppanjon a nagymamám az ő kis otthonkájában. Akkor megszűnt a hétköznapi szigor, az Istenszülő ruháját magukra öltött nagymamák feloldották a feszültséget a gyermeklélekben, megmentették a helyzetet.”

Szűz Mária is maga volt a szelídség, Jézus viszont tudott szigorú lenni nem egyszer, és tudjuk jól, hogy elég komoly harcokat folytatott szóban a képmutatókkal és farizeusokkal.

A világ sokszor hirdeti az egyenlőséget: az Istenszülő kiterjesztett ruhája alatt mindenki egyenlő, ott mindenkinek az az élménye, hogy oltalom nélkül nem lehet élni. Vannak azonban olyan emberek, akik elhiszik, hogy elegek önmaguknak. Akiket magunk körül boldogtalannak látunk, általában nem hisznek ebben az oltalomban. Élni pedig csak úgy érdemes, ha hiszünk abban, hogy Isten oltalma emberi léptékben is biztonságot ad.

„Az ember személyes küldetésében is csak akkor lesz boldog, akkor tudja Isten képének megvalósítását méltóan megtartani, ha otthon érzi magát a szívében, lelkében és a bőrében.” - zárta prédikációját az ezüstmisés atya.

Az ünnepi Szent Liturgiát Jaczkó Sándor parókus atya és Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök atya közösen vezette.

A Liturgia után körmenetben vitték körbe a Balherna templomból származó Istenszülő övének ereklyéjét a papság és a hívek.

Mindannyian ezüstmisés áldásban részesülve távozhattunk.