A külső és a belső munkálatok is tartanak Debrecenben, az Attila téri Istenszülő oltalma görögkatolikus főszékesegyházban. Éppen ezért a szokásos, körmenettel egybekötött búcsúi ünnepet nem tudták megtartani a belvárosi hívek. Egy szép Szent Liturgiára és egy közös délutánra azért így is összegyűltek, hogy megemlékezzenek az Istenszülőről.
Lk 10,38-42; 11,27-28
Abban az időben Jézus betért egy faluba. Egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki Jézus lábához ülve hallgatta a szavát. Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram, nem törődsz-e vele, hogy húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen nekem!” Az Úr azonban így válaszolt neki: „Márta, Márta, sok mindenre van gondod, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, amely nem is vétetik el tőle.” Történt, hogy miközben ezeket mondta, egy asszony a tömegből felkiáltott: „Boldog a méh, amely hordozott, és az emlő, amelyet szoptál!” Ő pedig ezt mondta: „Hát még azok milyen boldogok, akik hallgatják az Isten szavát, és meg is tartják!”
Szarka Gergely parókus atya igyekezett emlékeztetni minket, hogy az Istenszülő történelmünk során milyen sokszor óvta népünket, milyen sokszor fohászkodott az ő Szent Fiához értünk. Manapság azonban elfelejtünk olyan buzgón esedezni hozzá, pedig igencsak nagy szüksége lenne rá ennek békétlen világnak.
A közös ebéd után Seres Tamás művész úr terveit láthatta a közönség a főszékesegyház ikonográfiai programjáról, egy beszámolót hallattak az egyházközség mariazelli zarándoklatáról, de lehetőség volt íjászkodásra és horgolásra is.
Hálás köszönet mindenkinek, aki segített az ünnepet teljesebbé tenni!