"Az Úristen akkor tud rajtam keresztül megmenteni másokat, ha valóban az övé vagyok" - Fülöp metropolita igehirdetése a baptistáknál

Dobos Péter gyülekezetvezető presbiter köszöntötte a megjelenteket és elmondta, hogy nagy öröm töltötte el, amikor megtudta, melyik bibliai szakasz áll az ökumenikus imahét középpontjában, hiszen szilveszterkor is éppen ez volt vezérigéjük. Majd néhány gondolatot kiragadva, annak mentén rövid tanításokba bocsátkozott a presbiter.  

Ezek az alábbiak:

1. „Mivel pedig déli szél kezdett el fújni azt hitték megvalósíthatják elhatározásukat” (ApCsel 27,13) – sokszor hisszük azt, hogy megvalósíthatjuk elhatározásainkat, hogy az visz célba. Pedig saját céljaink kudarcba fulladhatnak, viharos szélbe kerülhetnek, ha nem az Isten útját járjuk – mondta Dobos Péter.
2. „Hanem nemsokára lecsapott ránk a sziget felől az északkeletinek nevezett forgószél” (ApCsel 27,14) – nagyon sokan vannak a világban, akik céltalanul sodródnak, hol erre, hol arra hányja őket a szél. Ha ezt tapasztaljuk bátran hívjuk segítségül a mindenható Istent, Ő biztos kézbe fogja életünk kormányát és célba visz bennünket a mennyei dicsőségbe – világított rá a presbiter.
3. „A rettenetes vihar egyre hányt-vetett bennünket, ezért másnap a tengerbe szórták a rakományt” (ApCsel 27, 18) – olykor minket is lehúz az élet nyomorúsága, a bűn, az engedetlenség, az istentelenség; Pál azt mondja Efezusiakhoz írt levelében(Ef 4,25), hogy vessük el magunktól a hazugságot, a paráznaságot, mindenféle tisztátalan beszédet, amik csak lehúznak és nem fölemelnek minket. Aztán – folytatta a presbiter – azt lehet olvasni a Bibliában, hogy Pál apostol a Szentlélek által kézbe veszi az irányítást és magatartása végül példamutató mindenki számára. Istentől kapott felelőssége a keresztény, hívő embernek, hogy figyelmeztessen másokat veszélyes döntéseikre, annak következményeire. Ott kell, hogy legyünk, Isten lelke által szólni valamiről, ha veszélyes. Vagy hallgatnak ránk, vagy nem, de szólni keresztényi kötelességünk – hangsúlyozta a gyülekezetvezető.
4. „De most azt mondom, ne veszítsétek el a reményt. Csak a hajó vész oda, emberekben nem esik kár” (ApCsel 27,22) – reménységet adni az embereknek igazi keresztény életcél lehet, igazi keresztényi magatartás, életstílus. Ha valakit reménytelenül élő emberek vesznek körbe bátran vigyék Isten elé, mint ahogyan Pál tette! – buzdította a jelenlévőket Dobos Péter.
5. „Ezért nagyon kérlek benneteket, vegyetek magatokhoz valami táplálékot, javatokra szolgál. Senkinek még a haja szála sem görbül meg.” (ApCsel 27,34) – a lelki táplálék elfogyasztására biztatja Pál azokat, akik ott vannak. Nekünk is feladatunk adni a lelki kenyeret, a mennyei táplálékot azoknak, akik elcsüggedtek, akik lelkileg éheznek. Isten igéje, az élet kenyere itt van a kezünkben – zárta gondolatait a presbiter, majd Fülöp metropolita atyának adta át a szót, aki az ökumenikus imahét hatodik napjára kijelölt igeszakaszáról, elmélkedett, ami a vendégszeretetről szólt.

Érsek-metropolita atya még mielőtt ezen gondolatokat jobban kifejtette volna Isten angyalának Pálhoz intézett szavaira irányította rá a figyelmet: „Ne félj, Pál” (ApCsel 27, 14). Nagyon súlyos üzenete van ennek – mondta a főpásztor –, hiszen a felszólítás nem csak Szent Pálra vonatkozik, hanem mindazokra, akik tudják, hogy én az Istené vagyok!  

„Sokszor vagyunk talán hajótörés közeli állapotban vagy legalábbis érezzük úgy, hogy dobálnak minket a hullámok, helyzetünk kilátástalan. Pedig én személy szerint és mindazok is, akikkel együtt hajózom az Úristen kezében vagyunk. Rajtam keresztül fogja megmenteni őket az Úr, de csak akkor, ha valóban az Övé vagyok.” – hangsúlyozta metropolita atya.

Így mentette meg Pál is sorstársait és ért épségben partot, ahol aztán érdekes fordulat történik akkor, amikor a vipera megmarta az apostolt és mindenki azt hitte, hogy meg fog halni, ám nem ezt történt. „Ez mintegy kiemelt jele volt annak, hogy az Úristennek gondja van az ő fiára, az ő kiválasztottjára. Sőt, nem csak Pál, hanem a sziget elöljárója is meggyógyul betegségéből.” – világított rá a főpásztor és ezt követően beszélt a máltaiak vendégszeretetéről, amiről valójában csak az igazi keresztény érti meg, hogy az az Úr lakomája.

„Nem csak a templomban Úrvacsorával vagy az Eucharisztiával gyűlünk oda az Úr köré, hanem minden egyes alkalommal, amikor vendégül látok valakit, leülök étkezni az annak a szeretetnek a kifejeződése, amit én is kaptam. A szeretetet akkor tudom továbbadni, ha fölismerem, hogy Kitől kaptam. Ha ez a kapcsolódási pont kimarad, lehetek én akármekkora szívű az ideig-óráig tart, mert az csak emberi szeretet, ami pedig véges. Főleg amikor nem kapok viszonzást, nincs hála, egyszerűen elfogy. Ezért a vendéglátásom forrása az, hogy én is >>egy nagy Úrnak vendége vagyok<<” – élt Kosztolányi Dezső szavaival Fülöp metropolita és arra kért mindenkit, hogy ismerjük fel milyen pompás asztalhoz vagyunk meghívva, maga a Teremtő Isten, a Megváltó Isten, a Szentlélek Isten a maguk Szentháromságos asztalához hívnak bennünket. Ennek vagyunk részesei és ezt osztjuk tovább kifogyhatatlanul.

Ezt tesszük ma is, amikor összejövünk és közösen imádkozunk az egységért, egymásért felekezeti különbség nélkül. Valójában azért jövünk össze nap, mint nap, hogy ebben a hitünkben megerősödjünk. Hacsak egymáshoz közeledünk az is nagyon szép, de kevés – nekünk az Istenhez kell közelednünk. Így teszünk, amikor több oldalról más énekekkel, szertartásokkal imádjuk, dicsőítjük őt – csak az Isten tudja az egységet megvalósítani. Jézus is ezért imádkozott: „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17, 21-22) – zárta tanítását a görögkatolikus főpásztor.

Fotó: Kovács Ágnes - Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Az ökumenikus imahét január 26-án vasárnap a hagyományoknak megfelelően Debrecenben, a református Nagytemplomban zárult. A megyeszékhely jelképének számító lelki hajlékban 24 darab harangból álló harangjátékot létesítenek majd.  A művészi élménynyújtáson túl missziós feladata is lesz, hiszen a hallható, zömmel egyházi és népi dallamok a keresztény hittudatot, valamint a nemzeti önbecsülés erősítését szolgálják majd. Az ökumenikus imahét perselyadományát e cél megvalósítására fordították.