A jelenlevő Ábel nyíregyházi püspök atya, az otthonról imádkozó Atanáz miskolci püspök atya és a nyugalmazott Keresztes Szilárd püspök atya nevében hozom a Magyarországi Görögkatolikus Metropólia köszöntését.
Ahogy a prédikációban Jan metropolita atya is utalt rá mi mindig is úgy tekintettünk és tekintünk a Munkácsi Egyházmegyére, mint a mi ősünkre, anyánkra ahonnan származunk. Nekik köszönhetjük múltunkat, tehát jelenünket és jövőnket is. Annál is inkább rendkívüli módon érintett bennünket a nagy politikai változások nyomán, amikor itt ebben az ősi egyházmegyében, mint a környező országokban szerte, újra feltámadt a Görögkatolikus Egyház. Ámulva néztük azt az építkezést, ahogyan a görögkatolikusok az ismeretlenségből, a semmiből egyszerre csak újra világra jöttek és csodálatos fejlődésnek indult ez a Görögkatolikus Egyház. A Történelem Ura úgy rendezte, hogy hazánkban, Magyarországon a Görögkatolikus Egyház élhetett a kommunizmus alatt is, és nagyra becsült elődöm Szilárd püspök úr sok más paptestvéremmel együtt nagyon sokat segített ebben az újraéledésben. Ez a segítség azonban kölcsönös volt, mert valójában ezek az újra feltámadó egyházak, egyházmegyék megszülető metropóliák adtak hihetetlen erőt, támaszt nekünk magyarországi görögkatolikusoknak.
Ennek az újraéledésnek, feltámadásnak az Isten rendeléséből Milan püspök atya volt az egyik vezéralakja itt Kárpátalján. S amit az imént az itt élő görögkatolikusokról mondtam, hogy milyen csodálatos erővel, hittel kezdtek el építkezni, ugyanez személyesen elmondható Milan püspök atyára is. Az ő hite, elszántsága, rátermettsége, erős akarata találkozott az itt élő görögkatolikusok hitével, elszántságával.
Elmondhatom, hogy én magam is személyesen többször irigykedve hallgattam beszámolóit, hogy egymás után szenteli a templomokat, szenteli a papokat, építi a szemináriumot. Az ő püspöki munkája az én püspökségemben is nagyon sokat segített.
Itt szeretném megemlíteni azt, hogy az itt élő magyarok nevében is jöttem elbúcsúzni tőle, hiszen a magyar papságot, magyar görögkatolikusságot éppen olyan nagy szeretettel segítette, mint az Egyházmegyéje területén élő más nemzeteket: románokat, ruténeket az ukránok hívek mellett.
Befejezésül hadd mondjam el személyes köszönetemet és búcsúmat, hiszen Milan Šášik püspök volt a jelenlévő Jan metropolita atyával az én szentelő püspököm Szilárd püspök atya mellett, nekik köszönhetem a püspökségemet, ezt az örökséget szeretném továbbvinni, amit tőlük kaptam.
Boldog nyugalmat és örök emléket Milan püspök úrnak!