Boldog Hopkó Bazil görögkatolikus segédpüspök

Hopkó Bazil Geréb községben született 1904. április 21-én. Szülei föld nélküli parasztok voltak. Korán elveszítette őket – egyéves volt, amikor édesapja meghalt, és négy, amikor édesanyja elment, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Nagyapja gondoskodott róla, majd hétéves korától nagybátyja, Demeter Petrenko görögkatolikus pap nevelte. Az ő hatására döntött a papi hivatás mellett. Az eperjesi evangélikus gimnáziumban érettségizett, majd az ottani görögkatolikus szemináriumban végezte el a teológiát. 1929-ben szentelték pappá.

A prágai görögkatolikusok lelkipásztoraként kiemelt figyelmet fordított a szegények, a munkanélküliek, az árvák, illetve az ifjúság pasztorációjára. Megalapította a Görögkatolikus Egyetemisták Mozgalmát és a Görögkatolikus Ifjúsági Szövetséget.

1936-ban visszatért Eperjesre, ahol a szeminárium spirituálisa, 1941-től püspöki titkár, 1943-től teológiai tanár, illetve a Blahovistnik című katolikus lap első főszerkesztője volt. A II. világháború után Gojdics Péter eperjesi görögkatolikus megyéspüspök (akit szintén boldoggá avatott II. János Pál 2001-ben) segítséget kért a Szentszéktől a növekvő szovjet befolyás miatt. 1947-ben Hopko Bazilt nevezték ki segédpüspökévé.

A kommunista hatalomátvétel után a szovjetek felszámolták a csehszlovák görögkatolikus egyházat – javait, ingatlanjait az orosz ortodox egyháznak adták át, a papokat pedig áttérésre kényszerítették. Bazil számos paptársával együtt megtagadta az áttérést. 1950-ben letartóztatták, és több mint egy évig tartó kínzás után, koncepciós perben, államellenes összeesküvés, hazaárulás, a Vatikán javára folytatott kémkedés vádjával tizenöt évnyi börtönbüntetésre ítélték.

Többször felajánlották neki, hogy szabadon engedik, ha aláírja csatlakozását az ortodox egyházhoz. A börtönben a kínzások mellett rendszeresen mérgezték kis dózisú arzénnal. 1964-ben annyira megromlott az egészségi állapota, hogy kiengedték a börtönből, és három évre a Szudéta-vidékre internálták. Egy idősek otthonában volt házi őrizetben, ahol az ott fogva tartott százhúsz szerzetes nővér lelkivezetője volt.

1968-ban térhetett vissza Eperjesre, miután megszűnt az Egyház nyílt üldözése. Rehabilitálták, a Vatikán megerősítette segédpüspöki tisztségében, ám az akkorra súlyosan megosztott Egyházban rossz hírét keltették. Nagy körültekintéssel végezte feladatait, a hit megtartására ösztönözve a papságot. Egészsége nem állt helyre. 1976. június 23-án hunyt el, halálát bizonyíthatóan a börtönben elszenvedett kínzások okozták.

Forrás:
Vatican.va 
Magyar katolikus lexikon