Boldog az, akit kiválasztasz - ezüstmiséjét ünnepelte Makláry Ákos atya

Ahogy prédikációjának elején a meghívott szónok, Papp Miklós atya elmondta, huszonöt év gyümölcseit nem adják ingyen: "Az, hogy házasságkötésetek óta szerelemben és hűségesen éltek feleségeddel, emellett hűségesen imádod az Istent és a közösséged bízik benned és szeret téged, egyáltalán nem magától értetődő dolog. Ezekért a gyümölcsökért mindannyian hálát kell adjunk."

Miklós atya ezt követően felelevenítette közös fiatalkoruk egy emlékezetes mozzanatát, azt az időszakot, amikor együtt vonultak be a katonaságba, ahol nem tagadják, egy napig nevettek egymáson, milyen nevetségesen néz ki mindkettőjük katonai egyenruhában. A kötelező katonai szolgálat után közös szemináriumi évek következtek, majd Ákos atya Rómába került, ahol egyházjogi diplomát szerzett. Rakacaszendi gyakorlat után miskolci kápláni évek következtek, aztán Máriapócson szolgált, ahol ahogy Miklós atya megjegyezte, a papnak egész nap készen kell állnia. Anarcson közösség és parókiaépítés, illetve az önálló papi élet kialakítása voltak a fő feladatok. Ezután Budára került, bírósági helynök lett, esperes, azóta is itt szolgál, és Budapesten fontos a szava - méltatta a fő utcai parókus atyát Papp Miklós. A KÉSZ elnökeként pedig országosan is fontos a szavad - tette aztán hozzá. 

De ennek a napnak valójában Miklós atya szerint -  a szokásokkal ellentétben - nem az a feladata, hogy az elmúlt huszonöt év kincseit, érdemeit felsorakoztassa, mert erre majd kerüljön inkább sor Ákos atya és a Jóisten közötti intim légkörű párbeszédben. Most annak van itt az ideje, hogy tudatosuljon az ezüstmisés, még érett és egészséges korban lévő férfiban, hogy az elkövetkező években mire kell helyeznie a hangsúlyt. Miklós atya három pontban foglalta össze a jövőre vonatkozó feladatokat. 

"Görögkatolikus egyházunkban dolgunk újra és újra felmutatni, hogy a papság szentsége és a házasság szentsége mennyire összetartoznak. Úgy nőttünk fel, hogy a pap feleségét mellékszereplőnek tekintettük, mert a római katolikusoknál megszoktuk, hogy a papság szentsége van középpontban és szinte mi magunk is úgy éreztük, mintha egy engedmény lenne, hogy a görögkatolikus papok nősülhetnek. Így történhetett meg, hogy végül sokan csupán mellékszereplőnek tekintették a papnékat, hány olyan papné volt egyházunkban, akik csendben voltak mint Kőműves Kelemenné, akik nem a szakmájuk szerint találtak állást, nem a szívük szerint laktak itt vagy ott? Úgy gondolom, hogy Ákos atyával és más paptestvérekkel együtt nekünk dolgunk, hogy ezen javítsunk. A mi életünk nem egy kör, aminek a papság a közepe, hanem inkább egy elipszis, aminek két gyújtópontja van, és azok köré rendeződnek a fontos dolgok: a papság szentsége és a házasság szentsége köré.  A két nap az égen nem egymás ellen vannak, hanem egymást erősítik."

Nem tagadja, nehéz misszónak nevezett útra hívja Miklós atya az ezüstmiséjét ünneplő parókus atyát. 

De Ákos atyának van miből merítenie, mert az öreg Tolsztoj szerint a férfiak a nőket a feleségükön keresztül kezdik el megismerni, majd ez a folyamat a lányaikon keresztül fejeződik be. Ákos atyának megadatott, hogy valóban megismerhesse a női nemet, és ennek a gazdagságát el tudja vinni görögkatolikus egyházunkba. 

Makláry Ákos atya papsága következő huszonöt évére kapott második feladatát "előrefelé mutató rendszerváltás"-ként jelölte ki Miklós atya. "Úgy nőttél fel, hogy édesapád miatt tudtad, mi a mellőzöttség és a peremvidékre kiszorított lét. Nem nagyon tudtatok a rendszerrel kommunikálni, vannak sebeid a rendszerváltással kapcsolatban is, és amikor édesanyádat kikísértük a temetőbe, talán kapott némi elégtételt, de minden fájdalmatokat ez sem törölhetette el. Visszafelé is lenne még dolgunk, akár bocsánatkérések olyan papnék felé, akik csendben maradásukkal váltak hősökké, de most előre kell tekintenünk. Mi úgy tudunk majd rendszert váltani, ha segítünk, hogy megvalósuljon az a fajta kommunikáció a hívek és az egyházi vezetés között, amiről Ferenc pápa is nagyon sokat beszél. Görögkatolikus egyházunkban is erősödnie kell a párbeszédnek, hiszen sokkal több szinodalitásra lenne szükség. Ákos, neked egyébként is hatalmas erősséged a kommunikáció, a papi szenátusban szóvivőként is dolgod lehet a jövőben, hogy ezt előremozdítsd, és képviseld a peremvidékre szorult papjainkat, papnéinkat és parókiákat. Te tudod, milyen az, amikor érted nem emelnek szót, amikor fontosabb ügyek vannak. Dolgunk, hogy a vezetőinkhez is mindig a párbeszédet előremozdító módon tudjunk viszonyulni."

A harmadik feladat látszólag nem következik az első kettőből, mégis segíti azok megvalósulását: nem szabad elfeledkeznünk egyházi személyként sem a kultúra és a művészet szerepéről és erejéről. "Nekünk görögkatolikusoknak évszázadok óta van egy lemaradásunk - mondta Miklós atya- hiszen a legtöbb hívünk gyökerei az ország keleti felére nyúlnak vissza, ahol mindig is nehezebb volt a mindennapi megélhetés, így a magas kultúrára nemigen maradt idő és energia. Arra hívlak Ákos atya, hogy segítsük híveinket a magas szintű kultúrához, ami az evangéliumhoz is felér: érjük el, hogy azok a kiállítások, azok az opera és színházi előadások, melyek tényleg színvonalasak, ne lenézés tárgyai legyenek nálunk, görögkatolikusoknál. János pál pápa is gyakran mondta, hogy a kultúra az, ami emberekké tesz minket, magas szintű kultúra nélkül nem érdemes élni. Te tudod a művészet értékét, mert édesapád és testvéred ehhez hozzásegítettek. 

Végül Miklós atya egy személyes, közös élményükkel zárta a prédikációt. A két fiatal, tettrekész atya harminc évvel ezelőtt együtt látták először az akkor még éppen csak épülő Sagrada Familia templomot Barcelonában, és akkor még nem is sejthették, később mennyire nagy jelentőségű és gyönyörű műalkotás lesz belőle. "Harminc év múlva az ember szinte meglepődik ahogy nézi a még mindig nem elkészült templomot, mennyi szépség termett oda azóta is - jegyezte meg Miklós atya. Azt kívánom neked és feleségednek, Timinek, hogy építsétek tovább a saját sagrada familiátokat, a saját szent családotokat, és legyetek nyitottak arra, hogy bár már sok szépet láttatok, de ki tudja a Jóisten még miket tartogat számotokra, még ki tudja milyen szépségek várnak rátok családi életetekben és az egyházközség életében is. 

A Szent Liturgia végén Ákos atya bocsánatot kért a szolgálata alatt akarva-akaratlanul elkövetett szeretetlenségeiért, a mulasztásokért és bűneiért. Megköszönte a Jó Istennek végtelen kegyelmét és bizalmát, szüleinek, családjának, barátainak és a híveknek a közösséget és a szeretetet. "Boldog az, kit kiválasztasz" - a 65. zsoltárból vett primíciás mondatával köszönte meg az oltár körül vele álló papoknak az igazi és hűséges barátságot.