Csépes Jánosnak azért kellett négy kisgyermekét és feleségét hátrahagyva munkatáborba mennie, mert ’45 után nem volt hajlandó áttérni az ortodox hitre és ezzel elfogadni Moszkva fennhatóságát. Az aposztázia elutasítása miatt 1950-ben 25 év kényszermunkára ítélték.
Büntetését Szibériában, Vorkután kellett letöltenie egy szigorított lágerben. Sztálin halála után, 1953-ban az agyondolgoztatott foglyok sztrájkba kezdtek. A tábort őrző katonák felsőbb utasításra figyelmeztetés nélkül sortüzet nyitottak a fegyvertelen és védtelen foglyokra. Ennek a mészárlásnak lett áldozata Csépes János is. A haldokló pap a mellette szintén megsebesült Miskolczy Tivadar püspöki háznagynak csak annyit tudott mondani: „Micikét és a gyerekeket végtelenül szeretem, de mindennél jobban szeretem Krisztust.”
Testét hét golyó találta el. Vele együtt még 86 ember vesztette életét és 370-en sebesültek meg.
A Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye 2006-ban kezdeményezte Csépes János boldoggá avatását több vértanú és hitvalló paptársával együtt. A leszármazottak – unokák és dédunokák – közös imát mondtak Jakabszálláson a boldoggá avatásért.
A Csépes János életéről szóló vándorkiállítás ötletadója és szervezője Gajdos Nagyezsda, Csépes János egyik unokája, Feczák László kecskeméti görögkatolikus parókus felesége. A kiállítást először 2019-ben mutatták be Kecskeméten és Egerben, most, a pandémia után első alkalommal, Jakabszálláson látható november 27-ig.
A jakabszállási megnyitó házigazdája Szécsényi Attila római katolikus plébános atya volt. Az esemény fővédnöke prof. dr. Sztachó-Pekáry István, Kecskemét alpolgármestere, védnökei Verdes Miklós, a Nyíregyházi Hittudományi Főiskola teológiai tanára és Szabó György Róbert, Jakabszállás polgármestere voltak. A megnyitón - mások mellett - beszédet mondott dr. Galuska László főiskolai docens, és fellépett a Sztudita Szent Teodor Görögkatolikus Énekkar Pusztai Emese helyettes karvezető vezényletével. Az esemény a Magyar Falu Program támogatásával valósult meg.