Dalanics Zoltán esperes atya ezüstmiséje a Hajdúdorogi Székesegyházban

A hívek sokasága ellenére nagyon meghitt hangulata volt a liturgiának, érezhetően volt egy többlete, mindenki még inkább szívből imádkozott, egy szándékra, őszintén, Zoltán atyáért és családjáért, hálaadással. A Szent Liturgia az új ministránsruhák megáldásával kezdődött, ami nagy örömmel töltötte el az egyházközség tagjain túl magukat a ministránsokat is.

Az emelkedett hangulatot tovább fokozta, hogy a prédikációt Dr. Kruppa Tamás atya, a Nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora, a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Dogmatika Tanszékének tanszékvezető tanára tartotta, aki a napokban ünnepli pappá szentelésének 30. évfordulóját. 

Prédikációját rektor atya egy kedves történettel kezdte, Nemes Ödön jezsuita szerzetes atya Japánban töltött időszakának szép emlékével, amikor is a japán nem keresztény emberek azzal a gonddal keresték fel őt, hogy nem tudnak imádkozni. Ödön atya érdeklődött, hogy hálásak-e. Hálásak voltak, ezt kellett szavakba önteniük. Így tanultak meg imádkozni. A hálát láthatjuk a teremtett világban is, az állatok szemében, de még a növények is megköszönik a gondoskodást kis virágaikkal.

Az ember is tud hálás lenni, még ha időnként nem is tudja, hogy kinek. „Adjatok hálát mindenért Istennek!” (1Tesz 5,18). Az Eucharisztia összefoglalja a mi összes hálaadásunkat, hiszen Krisztus, az Örök Főpap mutatta be ezt az áldozatot, ebben a hálaadásban örökre vele is legyünk, mert ez az áldozat minden megbántást, minden sérelmet eltöröl, túláradó és végtelen, és értelmessé teszi a mi szeretet-áldozatunkat. Mert ha az ember önmagában törtetne, az értelmetlen lenne. Zoltán atya primiciás jelmondatata: „Nem azon múlik, aki erőlködik vagy törtet, hanem az irgalmas Istenen.” (Róm 9,16) Mi hiába hoznánk áldozatokat, hiába törtetnénk, „hiába mozgatnánk hegyeket, vagy adnánk oda magunkat égő áldozatul, (1Kor 13,2-3), ha nem lenne, Aki megtartja, Aki értékessé teszi. 

Amikor az ember az Istennel a Szentlélekben közösségre lép, akkor mérhetetlenül túllép azon, ami önmaga. Az evangélium a halszaporítás utáni fejezetet tárja elénk, amikor Jézus átlépve emberi mivoltát, járt a vízen. Ennek kapcsán Rektor atya felidézte Rónay György Szerápion legendák című költeményfüzérét. Egyik kérdésénél (Hová?) azt fejti ki, hogy az ember olyan, mintha egy körbe lenne bezárva, és nem tudna kilépni, de ha olyan lenne, mint egy gyermek, akkor  egyszerűen kisétálna a körből messzire, a végtelenbe. Jézus is túllépett ezeken a határokon, és Istennel együtt, Isten kegyelméből túlléphetünk saját korlátainkon mi is.

Rektor atya megemlítette a repülő madarakat, vagy a gyorsan futó állatokat, de az ember megalkotta azokat a gépeket, melyekkel nem csak hogy saját határait lépte túl, de lekörözte az állatok provokáló határait is. Jákob is küzdött a határaival, küzdött az angyallal, tudta, hogy neki ki kell békülni a testvérével, mert nem akar a javaiban dúskálva a testvérével haragban élni, egész éjjel küzdött, az angyal azonban jóval erősebb volt, megérintette a csípőjét, Jákob egy kicsit bele is roppant, sántikált egész életében. De mégis az angyal azt mondta neki, „küzdöttél az Istennel és győztesnek bizonyultál. Nem volt hiábavaló és nem volt istentelen a Te küzdelmed”. Ezért érdemelte meg Jákob az elsőszülötti áldást. És ő lett Isten népének a névadója is. Mert Isten ilyen embereket akar, akik küzdenek minden jóért.

Isten szereti a küzdő embert. Zoltán atya is ilyen küzdő ember, aki jó értelemben véve feszegeti a határait, ezzel jó példát adva híveinek. Isten kezében minden megváltozik. A bor az örök élet italává válik, a kenyér az örök élet eledelévé, az ember üdvözültté. Isten tekintetébe nézve sokan szeretnék, hogy olyanok lehessenek, amilyennek Isten látja őket. Zakeus is ilyen volt, és Péter is a harmadik kakasszó után.

Sokszor félünk ebbe a tükörbe nézni. Isten gondolatai és szavai nagyon mások, mint a mieink, bizalmatlanná tesz a bűn, a sok csalódás, a világban levő hiba és hátrányosság. Isten tekintetébe öröm belenézni, mert az ember olyanná lesz, ha azzá változik, amilyennek Isten látja, akkor biztos, hogy a szívéből fog fakadni a hálaadás mindenért. A házasság is változás: egy férfi férjjé válik, a nő pedig feleséggé. A gyermekvállalás titka pedig, hogy „Aki befogad egy gyermeket az én nevemben, az engem fogad be.” (Mt 18,5) Átváltozni, igazi önmagunkká válni, azzá lenni, aminek Isten teremtett, az nagyon jó!

Rektor atya egy áldással zárta gondolatait: „Zoli Atya! Imádkozunk mindazért, aki vagy, Krisztus apostola vagy, barát és tanítvány, akit szeret az Úr, akitől lehet tanulni és kell is, akivel szívesen vagyunk együtt, mert tudjuk, hogy Benned él az Ő Lelke, és lelkesként túllépsz minden olyan határt, amin az ember az Isten kegyelméből túlléphet, hogy elérhesd az elérhetetlent, Isten ajándékát, az örök életet.  Adja Isten, hogy a következő 25 év is erről a hitről, az Isten kegyelmébe vetett bizalomról szóljon, hogy a mécses, ha néha pislákol is, az Isten által megtisztuljon, ha néha meglobban egy-egy nehézség az életben, ott Krisztus erősítse meg mindig az életedet, és végül az a koronát, koszorút, amit az esketéskor is a fejedre tett az eskető pap, és félretett az örök időkre, elnyerhesd és viselhesd Isten dicsőségére”. - fejezte be a teológus.

Ezután Zoltán atya köszönte meg a híveknek, hogy eljöttek, és vele együtt adtak hálát ezért a 25 évért, a paptestvéreknek, Tamás atyának a megható prédikációt, a családnak, és Istennek. Hajdúdorogon szolgálni nagy ajándék. Az eddigiekért csak hálát tud adni. A jó Isten áldását kérte az egybegyűltekre.

A Szent Liturgia végén Rektor atya felkérte Zoltán atyát és kedves feleségét, hogy álljanak az oltár elé, majd egy gyönyörű, megható, házasságukért hálát adó, és a jövő a legfőbb javakat kívánó áldás után meghintette őket szentelt vízzel. Az „Éljenek soká” nem akart megszűnni, mindenki szívből, nagy szeretettel énekelt.

Ezután a köszöntések következtek. Kerékgyártó Imre világi elnök köszöntötte elsőként parókus atyát az egyházközség nevében, majd Csige Tamás polgármester úr a város nevében, ezután Kujbus Mihály egykori polgármester felesége társaságában adta át ajándékát, Papp Györgyné és Varga Gáborné a Hajdúdorogi Bazilita Harmadrend nevében adtak át egy gyönyörű, ezüst színű miseruhát, ezután Horváth Zoltán káplár úr a Krisztus-katonák nevében adta át jókívánságait papjának és barátjának, végül Fejér Sándorné és Simon Lászlóné a felnőtt hittanosok nevében köszöntötték az ünnepeltet.

Az emelkedett, örömteli Szent Liturgia után egy kis agapéra hívta meg a híveket Zoltán atya, ahol tovább folytatódott az ajándékok átadása, a jókívánságok sora, a jókedv, a vidámság, az ünneplés.Szívből kívánunk Zoltán atyának és kedves családjának Isten kegyelméből áldott nagyon hosszú, boldog életet, jó egészséget, számos boldog éven át!