Diakónussá szentelték Szirmai Mátét

Fülöp atya prédikációjában a templom védőszentjének, Szent Györgynek a küzdő és vértanúságig hű alakját állította példaként a hívek és a felszentelendő fiatalember elé. „A mai kettős ünnepen tanúságot kell tennünk Krisztusról, Krisztushoz tartozásunkról.” – kezdte beszédét a metropolita. „A diakónusi szolgálat küzdelmessége összefügg Szent György vértanúságig vitt szolgálatával” – mert keresztényként „a vértanúságra kell készülnünk: hiszen ha határainkon túlra tekintünk, láthatjuk, hogy sok testvérünk vértanúságot szenved. Keleten akár azzal, hogy életét oltják ki, akár azzal, hogy ellehetetlenítik életét - vagy Nyugaton azzal, hogy nem hordhatják a keresztet. Nem nézhetjük tétlenül a keresztényüldözést, de az Isten nem azt várja el tőlünk, hogy harcolni induljunk a jogtalan támadókkal szemben. Inkább azt, hogy helyünkön maradva elszántsággal kövessük őt. Mi magyarok szerencsés helyzetben vagyunk, de nem tudhatjuk, hogy mikor érkezik el a keresztényüldözés a saját életünkbe. Fel kell rá készülnünk lélekben” – hangzottak el a metropolita gondolatai.

Az, hogy kiszámíthatatlan helyzetben is vállalja valaki Krisztus szolgálatát, megerősít bennünket. „Szent Péter is szenvedett a börtönben, nem tudta, mit hoz a holnap” – idézte fel az Apostolok Cselekedeteinek vonatkozó szakaszát – „de lehullottak róla a bilincsek, Péter Isten akaratánál fogva megszabadult.” A szentelendőhöz fordulva biztatólag fogalmazta meg: ha diakókusként megbéklyózva, rabként is érzi néha magát, viszont ha hisz, bíznia kell abban is, hogy semmiféle álnokság, emberi gonoszság nem kötözheti meg, akkor fölszabadítja az Úr, s naggyá teszi. „Ma kezd naggyá tenni téged az Úr” – szólt a bibliai idézet. „Csak akkor tudsz naggyá válni, ha kitartasz a hűségben, ha vállalod a nehézségeket, és tudod, hogy nem hagy magadra az Úr” – szóltak az érsek atya szavai, nem csak a diakónusjelölthöz.A liturgia végén Ábel atya a Szentatya 55. hivatások világnapjára írott gondolatait idézte, és arra buzdította az újszenteltet, hogy a Krisztustól kapott Evangéliumot és feladatot meghallva, megfontoltan és megélve közvetítse. Fiatalos lendületével minél több fiatalban erősítse a hivatástudatot, hogy Isten meghívására felelve minél több diakónus és pap szolgálhasson vele együtt.

Az apostoli kormányzó kinevezése szerint Szirmai Máté immár szerpapként fogja továbbszolgálni a kisvárdai közösséget, akiknek tagjai a parókus atyával, dr. Papp Tiborral és a Rózsafüzér Társulattal együtt egy Szent István első diakónusról készült ikonnal ajándékozták meg a fiatalembert egyházi előmenetelének eme jelentős állomásán. Már a búcsúi ünnep is megmozgató erejű rendezvény egy kisváros életében. A kisvárdai Szent György Görögkatolikus templom búcsúját ezúttal generációk találkozásának és közös örömének alkalmává szélesítette a helyi parókus, dr. Papp Tibor atya. Így az eseményre a vártnál is többen érkeztek. Közel ötszáz vendég találhatta meg önmaga és családja számára legmegfelelőbb vasárnap délutáni időtöltést.

Az ünnepet követő szeretetagapén több intézmény összefogásával hatféle menüből választhattak jelenlévők. Majd kezdetét vették a délutáni programok. A legkisebbeknek a különböző népi játékokkal, kézműves sarokkal, bábszínházzal kedveskedtek, a nagyobbak mászófalat, ugrálóvárat, rodeót és egyéb mozgásos és ügyességi játéklehetőséget próbálhattak ki. Korosztályokat egyesítő program volt a közös népzenehallgatás és néptánc, valamint a családi vetélkedők, melyeken értékes nyereményeket vihettek haza a vállalkozó kedvű családok.

A Missziós Kereszt ittlétekor meghirdetett rajzversenyre készült alkotásokat is kiállították és díjazták ezen a napon. A délutáni közös ima méltó módon zárta az ünnepet. Hogy mi történt ezen a napsütéses tavaszi napon Kisvárdán? Két Isten felé vezető esemény: közösségformálás és egy fiatal hitvalló életében egyedülállóan fontos dolog – diakónussá szentelték Szirmai Mátét.