Dicsérjétek Istent!

Ferenc pápa több teremtésvédelmi imanap alkalmával hangsúlyozta már, hogy a szívünk átalakításával kell segítenünk azt a hatalmas és összetett folyamatot, ami a teremtett világ helyreállítását célozza meg. Szükséges az a fajta „ökológiai megtérés”, amelyre Szent II. János Pál pápa hívott bennünket, azaz, ne kizsákmányolandó tárgyként tekintsünk a természetre, hanem Teremtőnk ajándékaként, melyet őriznünk kell. Át kell értékelnünk a teremtéshez, a természethez, önmagunkhoz és egymáshoz fűződő viszonyunkat és meg kell újítanunk azt az ökológiai tudatosság jegyében. 

Mit tehetünk mi? 

Mi, a Pécsi Görögkatolikus Parókia hívei azt valljuk, hogy ezt kicsiben, már a saját közösségünkben is meg kell tennünk. Krisztus tanítványaiként mindannyian zarándokok vagyunk közös szinodális utunkon. Azért élünk, dolgozunk és imádkozunk, hogy közös otthonunk újból élettel teljen meg, ehhez pedig elsődlegesen a kis közösségek szemléletváltása, megújulása szükséges. A fentiek okán is indult október 7-én elcsendesedésre a Mecsekbe a parókia lelkes kis csapata, töltekezni egymás és a természet által. Közös együttlétünket Égervölgyben a III. imaóra imádkozásával kezdtük meg, majd Tóth Krisztina Térkép című verse is gondolatébresztőként szolgált utunk során. 

Tóth Krisztina: Térkép 

Megint túlmentünk, jobbra kellett

volna letérni, sose tudtam

a jó irányt, hisz álmodtam, tudod,

hogy mint a porszívóba tévedt hangya jártam

egyedül

csak a fény

mutatta messze, jobbra kellett

volna használni, elmúlt, de tudod,

most már bármerre, jobbra fordul,

hazavezet,

az összes út. 

A szívünkben az imádság erejével és a vers hatásával indultunk útnak. A nagyjából 12 km-es túránkon a Jakab-hegyi pálos kolostor romjait szerettük volna felkeresni. A csapatot Lukáts Tamás, egyházközségünk képviselőtestületének tagja vezette, a jelenlevők életkori és fizikumbeli különbözőségeire is tekintettel kis szintemelkedésekkel és mindenki által tartható tempóban. Utunk során megcsodálhattuk Teremtőnk hozzánk oly közel levő ajándékait: a Mohos kiskúton keresztül Éger tetőn át, a Patacsi mezőt, a Farkas-forrást, az Éger patakot. Elcsendesedésünkben a természeti környezet szépsége, az erdő „hangjai” és illatai” is segítségünkre voltak. 

Egymás által töltekezve 

A túra során meghallgattuk egymást arról is, ki milyen úton jár éppen, avagy milyen múltbéli tapasztalatok segítették ahhoz, hogy arra az útra találjon, ami jelenleg közös utunk. A pálos kolostor romjaihoz érkezve megpihentünk, testünk eledellel, lelkünk a IX. imaóra közös imádkozásával töltekezett, majd a héten születésének 106. évfordulója kapcsán Szabó Magda: Béke című versét szívünkben forgatva vettük célba az Égervölgyi tóhoz vezető utat. 

Szabó Magda: Béke 

A világ vége felhasadt: kidobta.

Lazulj, merev derék,

s kit megkötött a kálvinista gőg,

omolj a földre, térd!

Imádd! – mondom magamnak. Fuldokolj

az áhítattól! Kiáltsd a nevét!

Tágulj szét, gyáva szeretet,

fogadd magadba őt!

Ki sose féltem igazán,

most rettegek.

Most megtanulom félteni

e kisdedet.

A talaj porhanyó. Bevetné új magokkal,

ki felszántotta, a történelem?

S ha nem? Hová fussak vele?

Hová vigyem?

Barlangban, síkon vagy folyón

ki rejti el nekünk?

Hová is ment az ács a szűzzel,

s a gyermekük?

Öleld magadhoz, Niobe,

világ!

Talán megtarthatod.

Tartsátok fejetek fölé,

ti vándorló napok,

mereszd ki körmöd, szelíd fenevad,

ki szoptatod,

s fonódjatok köré sövényként,

kik érte haltatok! 

A távot körülbelül 7,5 óra alatt tettük meg, éreztük, hogy köztünk van a 103. zsoltárból ismert Lélek: „… Ám ha kiárasztod Lelkedet, életre kelnek, és megújítod a föld színét.„ Valamennyiünknek sokat adott az együtt töltött idő, már tervezzük a novemberi alkalom útvonalát. Addig pedig sokkal tudatosabban figyelünk arra, mit tehetünk személyesen, kicsiben, otthonainkban energiaforrásaink, szűkebb tágabb környezetünk, természeti kincseink, közös otthonunk védelmében.