Elbúcsúztatták a végzős hittanár szakos hallgatókat a főiskolán

Amikor öt évvel ezelőtt átléptem a Hittudományi Főiskola küszöbét, kíváncsisággal fűszerezett izgatottsággal tekintettem az előttem álló időszakra.  Ekkor még nagyon távolinak tűnt az első vizsgaidőszak is, nem is beszélve a diploma megszerzéséről.

És hova csöppentem? Egy olyan közösségbe, ahol nemcsak tanárokra, csoporttársakra, hanem mentorokra és igaz barátokra is találhattam. A főiskolán eltöltött évek alatt a teológiai és a pedagógiai kurzusoknak köszönhetően hitben megerősödött pedagógussá, katekétává válhattam. Ha az „Atanázon” eltöltött időszakra gondolok, eszembe jutnak a vizsgákra való közös készülések, a hittanversenyeken, gyermekbúcsúkon, valamint gyermektáborokban szerzett tapasztalatok és élmények.

Igazán hálás vagyok, hogy egy ilyen összetartó közösségnek lehetek tagja. Külön köszönöm az alsóbb éves hittanár szakos hallgatóknak az ünnepélyes, megható, és az ízléses humort sem nélkülöző búcsúztató ünnepséget.

Lelki tarisznyánkat professzoraink, tanáraink és a főiskola minden dolgozója olyan értékekkel töltötte meg, melyeknek morzsáiból életünk minden napjára jut.