Nyíradonyhoz közel, egy kis tanyán született. Szülei vallásossága és édesanyjának jóságos természete egész életét meghatározta. Férjével kötött házasságában boldog volt. Lelkesen támogatta annak minden törekvését, pasztorális tevékenységét. Az egyházközségeik tagjainak igazi kis matrónája, aki sütés-főzés közben is figyelmesen hallgatta a konyhába betérő, s ott megpihenő embereket. Úgy szervezett minden egyházközségi programot alázattal és észrevétlenül, hogy a résztvevők tényleg Istent dicsőíthették.
Hét gyermeket szült, akiket egész életében féltő és szerető gondoskodással nevelt. Majd, amikor kirepültek otthonról szüntelenül imádkozott értük. Nem csak gyermekeit, hanem vejeiket és menyeiket is kitüntető szeretettel fogadta. Sokszor a szeretet és befogadás szavait használva, őket is fiamnak és lányomnak nevezte. Mária lánya mesélte: „Egyik látogatásunk alkalmával boldogan újságolta ismerőseinek, hogy nemsokára érkezik a fia Pisti és Mári. Az nem számított, hogy Pisti nem a fia, hanem a veje. Imáiban fiaként emlékezett meg róla.” Gabriella lánya szintén így emlékszik: „Amikor árvízkor homokzsákokat vittünk, ott akartunk aludni, az ablakon kiszólt Imrének, Imrém édes, gyere be, tükör alá ültetlek.” Gyermekeit nem rangsorolta, mindegyik pontosan érezte, őt szereti a legjobban! Nyugalma és figyelmes hallgatása, mely a hívek segítésénél igazi erőforrás volt, a gyermekeknek is állandó támogatást jelentett. Személyiségében rejlő hatalmas erő, melynek tudjuk isteni forrása volt, a húga ápolásában vált nyilvánvalóvá a családja számára. Nagyon szerette, sokat megtett érte az ápolása során, de mindig kevésnek érezte. Ugyanez a gondoskodás és szerénység jellemezte aztán minden rászorulóval szemben. Egyik fontos küldetése volt a kárpátaljai szegény fiatalság támogatása. Rendszeresen segítette a kispapokat tanulmányaik során és a kis hittanosokat a magyarországi táboroztatásukban. Áldja meg érte az Isten!
Férje korai halála után papné hivatásához hűséges maradt, mely a koporsóig tartott: proszforát sütött a napi liturgiákhoz és a húsvéti pászkás kosárba is. A Jósavárosi templomba megteremtette a kollyba készítés hagyományát. Az utolsó éven is jelen volt. A nyugdíjas klub, a biblia óra és arózsafűzér társulat tagja volt szintén Jósavárosban.
Nagyon boldog volt, amikor Mihály fia, családjával, a közelébe költözött. Mintha fiatalkori élete visszatért volna a napi örömekkel, kihívásokkal. Menye, Melinda, mint a szentírásbeli Rúth, hűségesen kísérte anyósát az utolsó években, élete végéig. Annyira büszke volt és hálásszívű irányába. A jó Isten áldja meg nagy életmentő szolgálatáért Melindát!
A visszatérő búcsú szavai: őrangyal vigyázzon rátok és a kocsitokra – emlékezetünkben marad. Búcsúzás előtt mindenkitől bocsánatot kért - bár e sorok írója szerint nem tudott megbántani soha senkit. Isten békessége és szeretete volt a szívében élete minden pillanatában.
Megőrizzük emlékét!