Kati néni temetése 2022. május 27-én, 11 órától lesz a Debreceni Köztemető 2. sz. ravatalozójában. A család kérése, hogy egy szál virággal vegyenek búcsút tőle. Emléke legyen áldott!
***
Kissné Weiser Katalin munkássága
1931-ben született Debrecenben. 5 éves volt, amikor a zeneóvodában zenét kezdett tanulni Elefánthy Mária nénitől. 7 évesen a nagyiskolások között már Kodály Pünkösdölőjének szólóját énekelte: „Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok…”
Az elemi iskolát, a gimnáziumot és tanítóképzőt a Svetits Katolikus Iskolában végezte, második otthona viszont a zenede volt. Orvos szeretett volna lenni, de a háború miatt olyan pályát kellett választania, ahol hamar jutott kenyérkeresethez, így lett belőle tanítónő. Másik nagy szerelme az éneklés volt, egyszerre több kórusban is énekelt.
Tanítói pályáját Hajdúhadházon kezdte, majd közben ének- és zenetanári oklevelet szerzett valamint a Vígkedvű Mihály utcai iskola ének tanára lett. Néhány év után lehetőséget kapott a későbbi Bányai Júlia Általános Iskolában, bár akkor még nem zenetagozaton. 1963-ban azonban átvette egykori tanára testvérétől, Elefánthy Ilonától a zenetagozatot és az énekkart.
Élete új korszaka indult el, 1963-tól nyugdíjazásáig, mely számára a boldogságot, sikert jelentette és azokat a gyermekeket, akik vele dolgoztak. „Együtt tanultunk énekelni és szeretni az éneket, örülni annak, boldognak lenni. Együtt éltük át a harmónia csodáját, ahogyan az emberben kiteljesedik.”
S nyertek arany minősítéseket, kiváló címet, II. és III. helyet a debreceni nemzetközi kórusversenyen, megnyerték a nemzetközi rádiósfesztivált – Énekeljenek a népek! – első díját.
S amire mindig is a legbüszkébb volt: Debrecennek nincs olyan kórusa, ahol ne lennének tanítványai!
Nyugodjon békében!