Elmélkedés: Mihály és Gábor főangyalok, és a többi égi erők

Napjaink racionálisan gondolkozó embere nagyon nehezen teszi sajátjává a transzcendenst, a tapasztalaton túlit. Nehezen birkózik meg azzal, hogy valami olyan van, amit ő nem lát. Isten, és az őt körülvevő láthatatlan teremtmények volta kezdetektől nehézséget okoztak az embernek.  De még az Istenhívőkben is problémaként jelenik meg az, hogy hogyan kezelje az angyalok kérdéskörét és hogyan közelítsen feléjük. Hiszen a Szentírás lapjain is csupán hárman szerepelnek, név szerint Mihály, Gábor és Rafael, és róluk se olvashatunk olyan sokat, hogy az alapján egy az anyagi világ talaján élő ember el tudna köteleződni irányukba.

Ma azt figyelhetjük meg, hogy az általános vélekedés a szélsőségek felé mozdult el. Az egyik túlzottan is felülreprezentált elképzelés szerint rózsaszín, pufók angyalkákat kellene elképzelnünk, akik örömöt, boldogságot, esetlegesen szerelmet hoznak a szerencsések életébe. Ezzel szemben pedig a teológia világának radikális angyalképe áll, aki lángpallossal vigyázza, szigorú tekintettel az Édenkert ajtaját, és ügyel arra, hogy illetéktelenek ne lépjenek be rajta.

Vajon a kettő közül melyik az az elképzelés, amelyet magunkévá érdemes tennünk? Vagy egyáltalán ebből a kettőből kell választanunk? A megoldást valahol a kettő között kell keresnünk. Egy olyan angyalképben, amelyet áthat a kettősség. Az egyik szegmenset annak az őrangyalnak a képe alakítja, aki állandóan mellettem van, közbenjár értem, segít, őriz, védelmez a viszontagságok közepette. A másiknak pedig az az angyalkép a mozgatórugója, amiről Nagyboldogasszony ünnepekor éneklünk a sztichirában:„téged dicsőítenek az Angyalok, Arkangyalok, Királyiszékek, Uraságok, Kezdetek, Erők, Hatalmak, Kerubok és Szeráfok”. Az egyén védelme, őrzése mellett itt jelenik meg az a tiszta szellemből álló teremtmény, aki állandóan az Isten trónusa mellett áll, állandóan az Ő közelségét élvezi és lehetősége nyílik arra, hogy szünet nélkül, állandóan imádja, dicsőítse az Istent.

Szent Mihály és Gábor főangyalok, és a többi égi erők ünnepén a figyelmünket erre a kettősségre kell fordítanunk. Ferenc pápa mondta az egyik homíliájában, hogy „az angyalok megvédenek minket. Megvédik az embert és a fensőbb Embert, Jézus Krisztust, aki az emberiség legtökéletesebbje. Ezért az Egyház tiszteli angyalait, mert ők Isten dicsőségében vannak, és mert védelmezik Isten rejtett nagy misztériumát.”

Így válik egységgé ez a kettősség. Így védelmeznek, és dicsőítenek is egyszerre az angyalok. Akik teremtett voltjukból kifolyólag más módon, de szintén személyek, mint mi, így lehetőségünk van arra, hogy kapcsolatba lépjünk velük, hogy beszéljünk hozzájuk. És biztosak lehetünk abban, hogy ők jó sugallatokkal, tapintatos szeretettel válaszolnak nekünk a megszólításainkra. Így ne féljünk kérni őket, hogy imáik által vegyenek minket körül mennyei és dicsőséges szárnyaik árnyékával és oltalmazzanak meg bennünket, hiszen biztosak lehetünk abban, hogy ők csakis a jót, az Istennek tetszőt akarják számunkra.