Elmélkedés: Örömhírvétel ünnepe - a megváltásunkról szóló jó hír személyes ajándéka

Szeretjük a híreket, többek között azért, mert alapvetően nyitott és kíváncsi, befogadó a természetünk. Minden ellenkező tapasztalatunk ellenére különösen akkor igaz ez, ha a jó hír bizalmat ébreszt bennünk, az igazságról tájékoztat, megbízható ismeretet közöl velünk. Az Örömhírvétel ünnepe nem csak egy múltban megtörtént, örömöt, engedelmességet megörökítő, különleges esemény részeseivé tesz. A Szentírásból, az ünnep liturgikus szövegeiből, az ünnepi ikon szemléléséből igazán jól értesültek és mélyen érintettek lehetünk.

Milyen jó hallani: „Mária erre így szólt: »Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. «” (Lk1, 38), ezen felbuzdulva énekelni: „Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak megnyilatkozása: Az Isten Fia a Szűz fiává lőn, és Gábor arkangyal isteni kegyelmet hirdet.”(Örömhírvétel tropárja, 4. hang), valamint látni az angyal szárnyainak üdvösséget buzgón hirdető arany szárnyait, az Istenszülő engedelmes alakját.

Így értesülünk arról, hogy az üdvösségtörténet a csúcspontjához közeledik! Jézus Krisztus megtestesülése, tanítása, halála és feltámadása a megváltás és a kiengesztelődés lehetőségét ajándékozza minden ember számára! Ez elsősorban nem csak ismeretek és információk befogadását jelenti részünkről, hanem sokkal inkább közvetlen megszólítottságot és hatást eredményez az életünk egészével, alapvető értékrendjével, de még a mindennapi gyakorlatunkkal kapcsolatban is.

Az ünnep kapcsán olyan jó megízlelni, megélni, hogy az örömteli hírrel tudunk igazán mit kezdeni. Ha nekünk személyesen szól egy hír, az különösen kedves számunkra, megtapasztalhatjuk, hogy minden botlásunk ellenére értéket hordozunk, egyenként szeretve vagyunk! Az üdvösség jó híre valódi kapcsolatot teremt az isteni teremtés, megváltás és megszentelés felemelő valóságával. Ez az örömhír cselekvésre ösztönöz, a megnyíló távlat elkísér egy egész emberi életre!

Olyan üzenetet kaptunk, amely mintául szolgál a gondolatainkhoz, cselekvésünkhöz, beszédünkhöz egyaránt. Rá kell csodálkoznunk, hogy megkülönböztetett figyelemben élünk még a legelhagyatottabbnak, a legkilátástalanabbnak megélt helyzetben is. Megváltottak vagyunk, amire szóban és tettben gyakran válaszolhatunk igennel!

Add Urunk, hogy legyünk a legjobb, a legüdvösebb hír meghallgatói! Olyan megszólított emberek, akik elesettségükben nem elégszenek meg a kifogásokkal, tehetetlenséggel, hanem keresik a hívő ember mindennapi bizalmával a legmegfelelőbb válaszokat és megoldásokat, hogy tiszta szívvel, lelkesen énekelhessük:

„Leküldetett Gábor főangyal az égből, hogy hírül adja a Szűznek a fogantatást, és elmenvén Názáretbe, elámulva a csodán, azon töprengett magában, hogy miként szüli meg a Szűz azt, aki a magasságban megfoghatatlan? Akinek királyi széke az ég és lábainak zsámolya a föld, az nőnek méhében helyezkedik el! Akire a hatszárnyúak és sokszeműek föl nem nézhetnek, a Szűz egyetlen szavára megtestesülni kegyeskedik! Az Isten Igéje megjelenik! Miért késlekedem, és miért nem mondom a Szűznek: Üdvözlégy, malaszttalteljes, az Úr van teveled! Üdvözlégy, tisztaságos Szűz! Üdvözlégy, férfit nem ismerő Ara, Üdvözlégy, élet Anyja! Áldott a te méhednek gyümölcse!”

(Örömhírvétel nagy alkonyati zsolozsma 6. hangú sztichira)