Elmélkedés: az Istenszülő oltalmának ünnepe

A görögkatolikus egyházban október elseje jeles nap. Ekkor emlékezünk meg az Istenszülő, Szűz Mária oltalmáról. A X. század elején a konstantinápolyi Blacherna templomban az Istenszülő megjelent Krisztusért balgatag Szent Andrásnak. A hagyomány szerint ekkor az Istenszülő megszabadította a fővárost az ostromló szaracénoktól. Krisztusért őrültséget színlelő Szent András szokása volt, hogy az Istenszülőnek szentelt templom ambónja előtt állva imádkozzon, amíg erejéből telik. Egy virrasztás során hajnal négykor látta, hogy a királyi ajtónál az Istenszülő a kíséretével együtt megjelenik, és hosszan imádkozik. Az imája közben a vállkendőjét levette a fejéről és a jelenlévő nép feje fölé terjesztette. Baráth Gábor atya gondolatait olvashatják az ünnep kapcsán:

Gyermekkorom egyik meghatározó élménye volt, amikor édesanyám felvett a hátára, és úgy vitt engem. Ilyenkor édesanyámmal azt játszottuk, hogy láthatatlan vagyok, hogy igazából eltűntem mások szeme elől. Így vitt engem oda nagymamámhoz, hogy keressen meg engem, mert eltűntem. És láss csodát, még nagymamám sem vett észre, mert én édesanyám hátán ülve eltűntem mások szeme elől. Ilyenkor úgy éreztem semmi sem árthat nekem, mert anya mindentől megvéd.

Az ünnep kapcsán bizonyára sokunknak jut eszébe a gyermekkor gondtalansága, amikor biztosan tudtuk, hogy szeretve vagyunk és nem kell attól tartani, hogy bármi baj érhet bennünket, hiszen édesanyánk vigyáz ránk, oltalmaz bennünket. Aztán előhaladva a korban az ember szépen lassan rádöbben arra, hogy vannak helyzetek, amelyektől nem óvhat meg bennünket sem édesanyánk, sem a szeretteink. De akkor mit tegyünk? Merül fel a kérdés. Erre jó válaszként szolgálhat Konstantinápoly megmenekülése. A 900-as években a várost a szaracénok seregei ostromolták. A város népe megrettent, és az Istenszülő blakhernéi templomában összegyűlve imádkozott Istenhez és az Istenanyához, hogy járjon közbe a város népéért Istennél. Október 1-jén az ünnep estéjén az alkonyati imádság alkalmával Krisztusért balgatag András és Epifán főpap azt látták, amint az Istenszülő a prófétákkal, apostolokkal és angyalokkal együtt belép a templomba és imádkozik Egyszülött Fiához, ezt követően a levegőbe emelkedett, hogy oltalmazó leplével betakarja a keresztényeket. Ez a látvány vigasztalást és erőt adott a népnek, és így Konstantinápoly megmenekült. Az Istenszülő imáinak köszönhetően elmúlt a veszély, mert Mária tudta, hogy hol, mikor és mit tegyen.

Az ünnepi Szent Liturgián Mária és Márta történetét hallhatjuk az Evangéliumban. Bár az itt szereplő Mária nem az Istenszülő Szűz, de az evangéliumi Mária mégis sokban hasonlít az Istenszülőhöz. A történet szerint Jézust házába fogadja egy testvérpár, Mária és Márta. Amikor Jézus betér hozzájuk, Mária nyomban Jézus lábaihoz ül és hallgatja a szavait. Márta pedig tevékenyen kiveszi részét a vendéglátásból, hiszen mindent megtesz, hogy a hozzájuk betérő Jézus jól érezze magát. Ahogy Márta sürög-forog, hogy elvégezze a teendőket, látja, hogy Mária Jézus szavait hallgatva ül és csendben figyel. Mártának ez nem tetszik. Mintha Mária kivonná magát a teendők alól. Ez a csendes figyelem azonban mégsem lustaság. Mária érezte, hogy jó Jézus közelében lenni és hallgatni rá. És azzal, hogy ült és hallgatta Jézus szavait, nagyon is sokat tett, hiszen esélyt adott magának, hogy Jézus begyógyítsa a lelki sebeit, életének nehéz pontjait. Nekünk pedig példát mutatott ezzel. Mert mi is számtalanszor rohanunk, kapkodunk és ilyenkor nem jut kellő figyelem, sem az Istennek, sem pedig szeretteinknek. Mária tudta, hogy mit kell tennie. Tudta, hogy a figyelmes hallgatás erőt ad leküzdeni a mindennapok nehézségeit.

Az Istenszülő oltalmának ünnepe mindannyiunk számára azt az üzenetet hordozza, hogy aki az Istenszülő közbenjárását kéri, az nem marad védelem és segítség nélkül. Ha visszagondolok gyermekkoromra, amikor édesanyám hátán ülve éreztem, hogy védve vagyok mindentől. Éreztem, itt biztonságban vagyok. Ezt érzem most is, amikor az Istenszülő oltalmának ünnepére készülünk, hogy Szűz Mária oltalmában lenni nagyon jó, mert tudom, hogy az ő oltalma megvéd minden rossztól.

Érzem, a közelében biztonságban vagyok, oltalmának leple alatt újra otthon vagyok...

A főszékesegyház búcsúja

Az Istenszülő oltalmának emlékezete a debreceni főszékesegyház címünnepe is egyben. Hagyományosan október első vasárnapján tartjuk a templom felszentelésének búcsúünnepét. Mivel a felújatási munkálatok még zajlanak, ezért a klasszikus ünnepléstől eltérő lesz a megemlékezés. Október 6-án, vasárnap a 11.00-s Szent Liturgia után várnak mindenkit szeretettel a közösségi házba, ahol meghallgathatják és megnézhetik Seres Tamás művész úr terveit a székesegyház ikonográfiai programjáról, illetve egy beszámolót az egyházközség mariazelli zarándoklatáról, de lesz lehetőség íjászkodásra és kis kedvencek horgolására is.