Elmélkedés: december 26. az Istenszülő emlékezete

Eddig a várakozásé, a készülődésé volt a szerep, tegnap végre elérkezett hozzánk a régóta várt. De mi következik ezután? A mai napon Jézus Krisztus test szerinti születésének másnapján egyházunk az Istenanyára irányítja figyelmünket. Arra a Máriára, akinek már élete kezdetén feltűnik az isteni gondviselés, aki már egészen pici korától kezdve az Istent szolgálja, arra a Máriára, aki fiatalon József jegyeseként is, ezzel vállalva minden viszontagságot - igent mond az Isten szolgálatára. Pedig nem csak arra vállalkozik, hogy többet megy majd a templomba, vagy még többet imádkozik majd, hanem arra, hogy az Isten Fiát hozza erre a világra. Nem mondja azt az angyalnak, hogy bocsánat, keress inkább mást, én most éppen nem érek rá, hanem annyit mond: „Legyen nekem a Te igéd szerint!”

Az anyaság misztériumát igazán csak a női lélek képes megérteni, megélni, de mégis Mária személyén keresztül minden ember megsejthet valamit abból a különleges kapcsolatból, amely Isten és ember, ember és Isten között lehetséges. Mária már a születés előtt is teljes szívével szerette Fiát, vigyázott rá. Ma látunk egy édesanyát, aki világra hozta gyermekét. A karácsonyt megelőző böjt kezdetén Máriával együtt mi is igent mondtunk az angyalnak. Elkezdtünk készülni, várakozni, hogy december 25-én a mi szívünkbe is megszülethessen az Üdvözítő. Mindegy mennyire tökéletesen, vagy kevésbé jól sikerült a készületünk, ha az elején igent mondtunk, akkor mindannyiunk szívében megszületett a Megváltó. Hiszen, ha egy rongyos, koszos istálló is elég jó volt neki ahhoz, hogy beléphessen a világba, akkor mi miért aggódnánk saját böjtünk, készületünk tökéletlensége miatt?

Az Isten rajtunk keresztül is beleszületik ebbe a világba, de hogyan tovább? Mária személye ebben is segítség nekünk. Ott van a kezében az a törékeny, pici élet, Aki egyszerre az Isten Fia, egyszerre pedig a világ legkiszolgáltatottabb lénye abban a pillanatban. Aki az emberek közé jön, aki mindezt vállalja értünk. Az Isten ránk bízza magát! Mária féltő, gondoskodó szeretetével, minden figyelmét, erejét gyermeke életben tartására, növekedésére szánja. Amikor a mi szívünkben megszületik a hit, nekünk is így kell tennünk, féltő, gondoskodó szeretettel, minden figyelmünkkel, erőnkkel gondoskodni a szívünkbe született Istenről. Ahogyan Mária is mindent megtett, hogy gyermeke egészségesen növekedhessen, úgy nekünk is így kell gondoskodnunk hitünkről. Időnkkel, gondoskodó szeretetünkkel kell táplálnunk, kísérnünk, óvnunk a világ viszontagságaitól, hogy amikor már elég nagy és erős lesz, akkor általunk is megkezdhesse működését az Isten! Az élet, amely az Istenibe csatlakozik be, amely az Istent keresi, amely hitéért felelősséget érez, nem érhet rossz véget. Mária, aki egész életével példa előttünk, az Isten különleges szeretetét tapasztalja majd meg élete végén. Akit megérint az Isten, aki hagyja, hogy megérintse az Isten, rajta keresztül pedig az egész világot, azt az Isten magához hívja, annak az Isten helyet készít a mennyek országában.

Mi is tegyünk úgy, mint Mária, örüljünk annak, hogy Velünk az Isten! Gondoskodjunk arról, hogy ez az égi Ajándék, ne csak ebben a néhány napban legyen fontos számunkra, hanem tartsuk életben, szeressük, szánjunk rá időt, növeljük a hitet szívünkben!