Elmélkedés: december 27. Szent István vértanú-diakónus emléke

Szeretett Testvéreim!

Vélhetően még mindannyiunk szájában ott vannak a karácsony ünnepének ízei, még érezhetjük a bejgli illatát az orrunkban, még élnek bennünk az öröm percei a karácsonyfa láttán. Krisztus születésének megünneplése után karácsony második napján az Istenszülő Máriára emlékeztünk.

Karácsony a keresztény világ egyik legnagyobb ünnepe, mikor az addig távolinak hitt Isten közel jön hozzánk. Ezen nagy örömünnepet követően azonban egy megdöbbentő, szomorú emléknappal találkozunk: Szent István fődiakónus, első vértanú emléknapjával, aki ráadásképpen egyházmegyénk védőszentje is. Vértanúnak lenni azt jelenti, hogy az életünket teljesen odaadjuk Jézusnak, Jézusért.

„Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.”

(Jn 15,13)

Ennek a példának, melyet maga Krisztus bízott ránk, az első emberi megvalósítója Szent István diakónus. Az ő példája, Krisztus követése nyomán, az első századok szentjei kivétel nélkül vértanúk voltak.

Milyen szép a bizánci rítusú esküvői, valamint szentelési szertartás, ahol a nagy és fényes ünneplés közben egyszer csak a vértanúk tropárját kezdjük el énekelni… Mind a házasság-, mind az egyházi rend szentsége teljes elköteleződést, teljes önátadást kíván. A vértanú, aki egész életét odaajándékozza barátjának, Jézus Krisztusnak, a legnagyobb szeretet mutatja fel.

Természetesen a vértanúság, mint erény nem pusztán az életünk teljes odaadásában nyilvánul meg. Mindannyiunknak kell az életben áldozatot hozni kisebb, nagyobb dolgokban, hiszen ezek az áldozatok fogják megadni az értékét az adott kapcsolatnak, törekvésnek. „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.” A szeretet természetének része ez az áldozathozatal.

Szent István az első diakónusok egyike volt. A diakónia szó jelentése: szolgálat. Az ősegyház apostolai azért választottak diakónusokat, szolgálattevőket, hogy míg számukra továbbra is az ige szolgálata lehessen az elsődleges, addig a diakónusok a mindennapi jótettekkel szolgálják Istent és az embereket. István vértanúsága itt kezdődött: a hétköznapi segítésben, szolgálatban és imádságban.

Karácsony és Szent István diakónus, vértanú emléknapja ily módon szorosan egybe tartozik. Mindkét ünnep a teljes önodaajándékozásról szól. Isten teljesen emberré válik, hogy az általa teremetett ember üdvözülhessen. Szent István az életét adja oda, teljesen és visszavonhatatlanul, hogy ezzel új távlatokat nyisson a nemrég megszületett egyháznak. Kövessük mi is példáját! Ámen!