Mindannyian épültünk a lányok izgalmas várakozásán, felkészülésén és hálaadásán. A lányok az ünnepi Szent Liturgia keretében megújították keresztségi fogadalmukat, versbe szedve megosztották velünk készületüket, várakozásukat, hitvallást tettek, szülői áldásban részesültek, köszönetet mondtak az őket életük ezen jelentős eseményéhez kísérőknek: szüleiknek, pedagógusaiknak, és parókusuknak.
Szinte egy nagy családként voltunk jelen a szép ünnepen, az elsőáldozókkal, szüleikkel, a templom közösségéből jól ismert családokkal, a gyermekek tanítóival, hitoktatóival együtt, akik a jó szó, az elméleti tudás mellett személyes életpéldájukkal is nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a lányok nem csupán „elsőáldozók lettek”, hanem szívükben őszinte vágyakozással és szent izgalommal készültek arra, hogy méltó módon fogadják lelkükbe az Úr Jézust.
A közösség szép ünnepe volt ez, azé a közösségé, ami megtartó erőként továbbra is jelen lesz a kislányok életében.
Az ünnepi szertartás után a Közösségi Ház ligetes udvarán jóízű ebéd mellett kötetlen beszélgetéssel folytatódott ez az emlékezetes nap.