Emberhalásszá lett - papszentelés Debrecenben

Ünnep ünnepet követett a Szaplonczay családban, ahol május 18-án megszületett Márk és felesége első gyermeke Mirabella, majd néhány napra rá Máté pappá szentelése következett Dunaújvárosban, június első vasárnapján pedig Márk papszentelésének lehetett örülni. Már tavaly is megható volt látni, ahogy a két fiatalember a szintén lelkipásztorként tevékenykedő édesapjuk, Miklós atya jelenlétében válhattak a máriapócsi kegytemplomban diakónussá, de ezzel a nappal teljesedett ki a várakozás és lett három „emberhalász” egy család része.

Emberek halásza – ragadta ki a szófordulatot Fülöp metropolita az erre a napra szóló evangéliumból, amiből kiderül, hogy Jézus föllépése azzal az eseménnyel kezdődött, amikor meglátott a Galileai-tó partján két testvérpárt – Simont, akit később Péternek nevezett és fivérét Andrást valamint Zebedeus fiait: Jakabot és Jánost – és hívta őket: kövessetek!

„Jézus meghívásával kezdődik minden. Minden Istennel kezdődik és csak annak van távlata, amit Isten kezd meg. Isten meghív mindenkit és mindenkinek ad célt is, amelyet meg kell találnia, amely felé kell haladnia. Az úti cél megtalálása a saját hivatás megtalálása: ami az én utam, ami az én feladatomebben az életben. Ha ezt megtalálja az ember, boldog leszezen az életúton, s bármilyen nehézségek is következzenek be, tudja, hogy Isten indította el, ő hívja és vonzza a cél felé” – hangsúlyozta a főpásztor. Majd föltette a kérdést: Vajon minden apostol emberhalásszá lett-e? Ugyanis 12 férfit hívott meg, de nem mindenkit a halászháló mellől. Volt, akit a pénzváltó asztaltól, volt, akit a fügefa alatt látott meg.. Hogy a halászoknak azt mondta, „emberhalásszá teszlek titeket”, ez épp arra utal, hogy megmaradnak annak, akik voltak, csak beteljesíti, isteni távlattal teszi teljessé az életüket.  

„A hivatások különbözőek. Éppúgy, ahogyan minden ember is különböző: ahány, annyi féle. Az Úristen tudja, hogy ki-ki milyen ember és annak megfelelő hivatást ad neki. Minden hivatás személyre szabott, a sajátját kell kinek-kinek megtalálni. Mi most ezen a vasárnapon is visszagondolhatunk arra, hogy Jézus annak idején Szegeden meglátott két testvért s azt mondta nekik: „Kövessetek!”. Igaz, volt egy harmadik is mellettük, ő azonban más hivatást kapott.” Ezzel utalt Fülöp metropolita a harmadik Szaplonczay fiúra, akiből nem lett pap.

Ez az evangéliumi szakasz, ha úgy vesszük az egyházi hierarchia kezdetéről is szól, mivel itt ismerkedünk meg az egyszerű halásszal Simon Péterrel, akiből végül az első római pápa lesz. Miként a tanulatlan halászemberből sem nézte volna ki senki a későbbi magasztos hivatást, talán a két Szaplonczay fivérből, a két ficánkoló kislegényből sem gondolták volna sokan, hogy egyszer ők is emberhalászok lesznek, mint az édesapjuk.

„Az Úristen tudja, hogy kit, mire hív, milyen feladattal lát el,és azt kell megtalálni. A személyes hivatást, ami csak az övé, amit senki más nem teljesíthet be. Ezért fontos odafigyelni kinek-kinek a saját meghívására, hogy mire szólítja az Úr, milyen életútra hívja, mit kell ezért tennie, mert azt senki más nem teszi meg helyette. Ha nem teljesítem az Isten meghívását, ott lyuk marad, egy fájdalmas seb marad a család, az egyház, az emberiség testén” – hangsúlyozta Fülöp metropolita atya. S azzal folytatta, hogy akkor lesz boldog és kiteljesedett személyisége valakinek, ha megtalálja hivatását és igent mond az Úristen hívására. E nagyszerű hírt kell elvinnie egy papnak mindenkihez, s tudatni akivel csak lehet, hogy az Úristen gondviselő szeretetéből senki sem marad ki, senki sem születik véletlenül a világra, feladata van mindenkinek.

„Nemcsak pusztába kiáltó szónak kell lennie a szószékről, ambóról hirdetett igének vagy a katedráról tanított hitnek. Apapnak is személyre szóló tanításokat kell adnia. Ezt akkor tudja megtenni, ha a mindeneket ismerő Istennel egyesül.Ezért a papság szentsége elsősorban Krisztussal való egyesülést jelent, a meghívás is erre szól. A készület is azt célozta, hogy a szentelendő egyesüljön Krisztussal, s mint egy másik Krisztus teljesítse hivatását, ami aztán képessé teszi őt arra, hogy mindenkinek személyre szabottan hirdesse az evangéliumot” – zárult a főpásztor tanítása.

Szépen összecseng ez Márk papi jelmondatával is, ami a tesszalonikieknek írt első levélben olvasható: Mindig örüljetek. Szüntelenül imádkozzatok! (1Tesz 5, 16-17)