Emlékzarándoklat indult idén is Máriapócsra

A zarándoklat hívó üzenete ez volt: Adjunk hálát az Úrnak! – de ezt csak Istenhez fölemelt szívvel lehet igazán megtenni. Az együttlét a Zarándokájtatosság imádságával kezdődött, majd az emlékképeket és -köveket áldottam, szenteltem meg. A kövekre egy-egy szentírási gondolat helye került föl, hogy majd mindenki keresse meg a neki szóló üzenetet. Kora reggel a hajdúdorogi templomban, majd a nap folyamán több alkalommal egy-egy rövid elmélkedés segítette fölemelkedésünket és hálánkat:

Hajdúdorogon:

• egy szabadkőművességgel szimpatizáló unoka megszólja rózsafűzért imádkozó nagymamáját. „tedd le azt!” – mondja. A nagymama leteszi és megkérdezi: „mit adsz helyette?” Nincs válasz. - „Mi nem keresünk mást, mint az imádságot, hogy szívünk Istennél lehessen." – mondja a nagymama.
• egy borús ember panaszkodik, hogy nincsenek barátai, társai. Amikor beteg lesz, sokan mennek hozzá látogatóba, és vannak mellette együttérzően

Mi ma is sokan jöttünk össze, hogy együtt legyünk, mert szükségünk vagy egymásra, közös imádságra.

Újfehértón: egy művész a műterme falán lévő feszület alá írta: „Hogy hol vagy, nem tudom! De érzem, hogy vagy!”

Mi érezzük, hogy minden lépésünk közelebb visz földi és örök célunkhoz.

Nagykállóban: egy fiatalember kétségbeesetten próbál öröklakást szerezni. Mikor látja, hogy ez neki lehetetlen lesz, akkor betér egy templomba, ahol ezt hallja: Isten örök életet ad. Megnyugszik: ha Isten örök életet ígér és nem hagyja el, akkor csak lesz valami megoldás. Hálát adunk, mert Isten nem hagy el.

A mai nap ajándékai: velünk az Isten; szól hozzánk; szabadságunkkal tudunk élni; nyitott a szívünk; találkozásaink; a teremtett szépségek észrevétele; az adott pillanat lehetősége – ezekért is igyekszünk szüntelen hálát adni.

Máriapócson – Hálaadó Szent Liturgiát végeztünk. Az ajándékkő két dologra emlékeztessen:

• „utadba minden kő áldást hozott!” (Prohászka);
• „te is formálhatod a követ. Te vagy a véső és a kalapács. Megvan a köved?”

A zarándoklaton sok-sok ima, beszélgetés, gondolat, vidámság volt; ugyanakkor a csendre is figyeltünk. Fausztina nővér naplójából: „Ha a lelkek hallgatnának hangomra, amikor szívük mélyén beszélek hozzájuk, hamar a szentség csúcsára jutnának!” – bízunk benne, hogy ez az út is kicsit feljebb vitt minket! Sok-sok ajándékot kaptunk a zarándoklaton: Isten mindig többet ad a szükségesnél, mert szeret!

Lackfi János: Hála neked

Hála neked, hogy

nem mérhető és látható Isten vagy,

hanem mérhetetlen és láthatatlan.

Hogy nem az egyik lehetséges Isten vagy,

hanem a lehetetlenek Istene.

Hogy nem kiszámítható Isten vagy,

hanem kiszámíthatatlanul leleményes.

Hogy nem szenvedélymentes,

unottan közömbös Isten vagy,

hanem a szenvedélyes önkívületé.

Hogy nem irgalmatlan Isten vagy,

hanem olyan, akinek irgalma égig ér.

Hogy nem hatékony Isten vagy,

aki megköveteli híveitől a növekedési

százalékokat, hanem türelmes.

Hogy nem haragvó Isten vagy,

hanem késedelmes a haragra.

Köszönöm, hogy nem személytelen

természeti erő vagy,

hanem személyes szerelmes.

Köszönöm, hogy mérhetetlen létedre

mérhetővé, kicsinnyé tetted magad értem.

Hogy láthatatlan létedre

látható alakot öltöttél értem.

Hogy bár hatalmas vagy,

emberméretre zsugorodtál értem.

Hogy bár emberméretre zsugorodtál,

isteni erő sűrűsödött benned.

Hogy bár isteni erő sűrűsödött benned,

elszenvedtél mindent,

többet is, mint az ember.

S bár elszenvedtél értem mindent,

mégis az öröm Istene voltál.

S bár az öröm Istene voltál,

nem érted be a saját örömöddel.

Bár szomjaztam rád,

te jobban szomjaztál rám.

Bár esküdözöm,

hogy mindent odaadnék érted,

te valóban mindent odaadtál értem.