Máriapócs aranysárga őszbe öltözve várta a szeretetszolgálatokat október 14-én. A nemzeti kegyhelyre a görögkatolikus fenntartásban működő szociális intézmények és szeretetszolgálatok munkatársai, valamint ellátottai az egész ország területéről zarándokoltak. Idős ellátottak és gondozóik, intézményi vezetők és lelki vezetők is képviselték az októberi szombaton megjelent 36 szeretetszolgálatot – összesen 1100 regisztrálóval és még több jelenlévővel.
A szombati program két tanúságtétellel kezdődött. Papp Nóra a bazilita harmadrend tagja, a máriapócsi Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthonának lakója arról vallott a hallgatóság előtt, hogyan valósította meg törekvéseit a hit segítségével, annak ellenére, hogy testileg akadályoztatott körülmények között él, milyen az otthon lakójának lenni. Imával kezdte és imával zárta gondolatait, beszéde során Jézus szavait idézte: Meg akarsz gyógyulni?, s a beteg ember válaszát is elmondta: Uram – válaszolta a beteg –, nincs emberem, aki bevinne a tóba, amikor felkavarodik a víz. Így mire odaérek, már más lép be előttem. Azért van az egyház, hogy legyen mindenkinek embere. Nekem van emberem az otthonban” – fejezte ki háláját a gondoskodásért, szeretetért. A második tanúságtevő Csizmadia Lászlóné volt, aki Kisvárdáról érkezett a Szent Miklós Integrált Szolgáltató Központ nappali ellátásának egyik klubtagjaként. Saját életéről beszélve igazi útkeresést mutatott be a jelenlévőknek: amikor éljük a mindennapjainkat, de úgy érezzük, hogy nem vagyunk a helyünkön. Csizmadia Lászlóné az általa bejárt, Isten és embertársai felé vezető útról mesélt.
A Szent Liturgiát – Szocska A. Ábel püspök atya jelenlétében – Szabó Tamás pasztorális helynök atya vezette, mellette az oltár körül tíz paptestvére koncelebrált. Ők mindannyian valamely görögkatolikus szociális intézményhez, szeretetszolgálathoz kapcsolódnak (legyen az egyházmegyei vagy egyházközségi fenntartású) – az egész ország és mindhárom egyházmegye területéről. Aki nem vett részt a liturgiális szolgálatban, az gyóntatott vagy a hívek között, a zarándokcsapatával együtt követte az eseményeket. A belső tárbori oltár előtt Ábel püspök tartott prédikációt. Arról beszélt, hogy mindannyian érezzük a szolgálat súlyát, de élő hit válhat a keresztből a mi életünkben is. A görögkatolikus egyház által, metropóliaszerte fenntartott szociális intézmények olyanok, mint a római Szent Kelemen-templom apszisában látható, csodálatosan kivirágzott keresztből sarjadzó hajtások, termések: „Krisztus tanításából, szenvedéséből, megváltó kegyelméből az egyház kötelességének tartja, hogy gyakorolja az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit – ezeken az intézményeken keresztül is”. Nagy Szent Bazil 4. századi szociális tevékenységéről beszélt, aki szegénykórházat hozott létre, és az árva gyermekek ápolását, a rászorulók ellátását már intézményi formában kezdte megszervezni.
A felolvasott evangéliumi szakaszt értelmezve mutatta be Lévi, a későbbi Máté meghívását, s azt, ahogyan ő meghallotta ezt a hívó szót. Hogy lett a keresztből élő egyház? – tette fel a kérdést. Az evangéliumi szakasz három fokozaton keresztül szemléleti ezt: a meghívás, a követés és az ünnep mozzanatával. „Ha meghalljuk a hívó szót, érezzük: amikor Jézus hív, valamit tennünk kell. Nem véletlenül szólít meg minket. Követni kell Őt. Krisztus ki akar emelni a környezetünkből.” Máté otthagyta érte a vámházat – magyarázta a főpásztor. A vámos ünnepséget rendezett az Úr tiszteletére, szeretetét akarta kifejezni. Nekünk is „szükségünk van időről időre az ünnepre, hiszen az a szeretet kifejezésformája. Megajándékozzuk egymást kölcsönös szeretettel.” Jézus meghallgatja a zúgolódók hangját is: azért ül a vámosok és bűnösök közé, mert „a betegnek van szüksége orvosra”. Krisztus tudja, hogy valamilyen formában mindannyian rászorulunk mások segítségére és a gondoskodó szeretetre, s Ő az, aki gyógyító, segítő kegyelmét nyújtja nekünk.
Az egész napot a választott mottó köré építették fel: „Erőforrásaink”. Ezt járta körül az előadása során Szabó Tamás pasztorális helynök – a pap szemszögéből: honnan építkezünk, melyek azok a források, melyek a szolgálathoz erőt biztosítanak, hová fordulhatunk, amikor úgy érezzük, kiürült minden tartalékunk. Mert a tartalékaink kiürülnek, az erőnk véges, olykor az energiánk csökken – önmagunkon is észrevehetjük az árulkodó jeleket, melyek jelzik: talán a kiégés felé haladunk. Hogy mit lehet tenni, hogyan lehet felismerni a folyamatot, milyen megoldásaink lehetnek arra, hogy saját világunkban újra megtaláljuk a motiváltságot a szolgálatunkhoz, ezekre kereste a választ előadásában a pszichológus szakember, Fedor György, az iCons-Hungary Kft. tanácsadója.
Másik két helyszínt is lehetett választani a zarándokoknak: akik nem akartak előadásokat hallgatni, megismerhették Máriapócs múltját, a fatemplomot, a kegykép könnyezésének történtét. A templomkertben pedig Nagy Zoltán cigánypasztorációs megbízott és csapata várta az énekelni szeretőket, hiszen a gitáros-énekes társaság dicsőítő énekeket tanított az érdeklődőknek.
Az ünnep szeretetlakomával zárult az egyházmegye három intézményének – a Szent Miklós Ápoló, Gondozó Otthon (Hodász), a Szent Márta Görögkatolikus Szociális Szolgáltató Központ (Fehérgyarmat) és a Szent II. János Pál Pápa Idősek Otthona (Máriapócs) – köszönhetően. A Zarándoklat ideje alatt lehetőség volt megvásárolni és megtekinteni a Szent Miklós Ápoló, Gondozó Otthon Hodász és a Szent Heléna Görögkatolikus Integrált Szolgáltató Központ Szakoly fejlesztő foglalkoztatásban résztvevő ellátottai által készített termékeket.
A zarándoklat megszervezését idén a Nyíregyházi Egyházmegye Szociális Irodájának vezetője és munkatársai, valamint Szabó Tamás pasztorális helynök vállalta magára, a megvalósulást az egyházmegye és a Jótevő Alapítvány támogatta.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye