Érseki lakásotthon szentelés

Embert próbáló feladat volt a megye területén szétszórtan elhelyezkedő lakásotthonokat egy nap alatt bejárni, de a nehézségeket gyorsan felülírta az a hatalmas szeretet, amivel a növendékek vártak minket. 

Már az első lakásotthonban feltűnt Fülöp érsek atyának egy karikákon függő felirat: „Mert mindaz, aki kér, kap, aki keres, talál, és aki zörget, annak megnyittatik.”

Vajon mit takarhat Lukács evangélistának ez a mondata? – tette fel a kérdést a főpásztor, és bár gyermekeink értelmezését jócskán ki kellett neki egészítenie, ez mégis jó alapot adott egy kötetlen beszélgetéshez. Ennek során kérte meg érsek atya az otthon lakóit, hogy mondjanak magukról valamilyen jó tulajdonságot. Volt, aki egyértelműen kijelentette, hogy benne nincs olyan, de társai, illetve a bent lévő kolléga segítségével mégiscsak fény derült, például kiváló muzikalitására. Nem is kellett sokat várni arra, hogy a téglási Május 1. utcai lakásotthon falai énektől és az ún. „kanalazástól” (amikor két egymásnak háttal fordított, nyelüknél marokra fogott kanállal ritmusokat játszanak ki) legyenek hangosak.

A következő állomás Nyíradony volt. Itt három, nemrég hozzánk érkezett testvér mesélte el Fülöp atyának, hogy ők maguk kértek engedélyt otthon arra, hogy Szent Liturgiára járhassanak. Annyira jól érzik ugyanis magukat az ott ténykedő parókus társaságában, hogy szeretnének minél hamarabb a szentségekben is részesülni.

Szinte mindenhol többféle finomsággal is megkínáltak minket az otthonok lakói, – az előkészületekben a gyermekek is sokat segédkeztek – ezért Nyíracsádon, a Malom utcai lakásotthonban felkínált ebédnek már alig maradt helye. Itt a gyerekeknek az a megtisztelés is kijutott, hogy az asztali áldást magától az érsektől kaphatták meg ezen a napon.

A Debrecen, Békés utcai lakásotthonunkat épp akkor látogatta meg egy volt növendékünk, amikor a megszentelés véget ért. Az ott élőket a tanulás fontosságára így nem csak érsek atya, hanem egy volt társuk is figyelmeztette. Mint mondta, már bánja, hogy akkor nem hallgatott a nevelőire. Hiszen bár kikerülése óta folyamatos a munkahelye, de ha lett volna valamilyen végzettsége, a lehetősége is több lett volna.

Már lemenőben volt a nap, amikor az utolsó lakásotthont is elhagytuk. Ez a nap mindenkiben mély nyomot hagyott. Szerencsére a gyermekeink lelkében is, mert még mindig emlegetik az érseki látogatás fontosabb momentumait. Velük beszélgetve érezni rajtuk, hogy mélyen megérintette őket az érseki áldás és az, hogy részesei lehettek a lakásotthonok megszentelésének.