Feltámadt Krisztus! - Valóban feltámadt!

Később, az éjszakai órákban nyitott templomban virrasztottak a hívek az Apostolok Cselekedeteit olvasva, ezzel is mintegy elővételezve, hogy mit hoz, mit eredményez Krisztus föltámadása: új életet, az Egyház életét. A feltámadási szertartásra a papság levetette böjti ruháját és teljes fehér díszbe öltözött ezzel is jelezve, hogy küszöbön áll a feltámadás. A hagyományoknak megfelelően körmenet indult; a hívek meggyújtották gyertyáikat a papok gyertyájáról, így járták körül a templomot, énekelve, imádkozva.

A körmenet ilyenkor a kenethozó asszonyok menetét idézi a Megváltó sírjához. Ezt követően Fülöp metropolita felolvasta a templomajtóban a feltámadásról szóló evangéliumi részeket majd kereszt alakban megkopogtatta az ajtót és belépett a hívekkel.

A szertartás egyik különleges pillanata az volt, amikor elsőként a papság, majd a hívek is az üres sír elé léptek, ahol a Bibliát, aztán a keresztet és végül egy Jézust ábrázoló ikont csókoltak meg a „Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt!” köszönés kíséretében.

A bizánci egyház szertartásainak felépítésében olykor találkozunk egy-egy felolvasásra kijelölt, vagy éppen erre a célra ajánlott hittanító beszéddel. Ilyen Aranyszájú Szent János húsvéti beszéde is, ami a Krisztussal való teljes közösség megújítására hív. Ennek felolvasásával ért véget a feltámadási szertartás, majd vette kezdetét a püspöki Szent Liturgia.

Szent Máté evangéliuma négy nyelven hangzott el az Attila téri főszékesegyházban. Kocsis Fülöp érsek atya magyarul és ószlávul, Lukács Imre atya latinul, Seszták István főhelynök atya pedig görögül olvasta fel az igét.

A szertartás pászkaszenteléssel zárult; a kosarakban lévő élelmiszereket szentelt vízzel hintették meg.