Fordítsuk figyelmüket a szentre - kiengesztelődési vecsernye Debrecenben

Krisztusban szeretett testvérek!

            Nagyböjt küszöbén alaposan körül kell néznünk saját házunk táján, hogy legalább ott rendet tegyünk, tisztaságot teremtsünk, és úgy várjuk, tőlünk telhető legméltóbb módon az Úr, a föltámadt Krisztus érkezését. Fontos, tehát, hogy a saját házunk táján nézzünk körül, ne pedig másén. Nem másutt kell rendet tennünk, hanem saját magunkban. Felelősek egyedül a saját lelkünk tisztaságáért vagyunk, a többiekért csak oly módon, közvetetten, hogy ne rossz, hanem jó hatással legyünk rájuk. Seprűvel, lapáttal nem a szomszédhoz kell mennünk, oda csak a magunk tisztaságának jó hatásait kell eljuttatnunk.

            Nézzünk tehát körül! Most, ebben a pillanatban, életünknek e kiemelt pontján, ami évenként csak egyszer történik meg velünk, tehát annyiszor, ahány évesek vagyunk. Meg kell állnunk erre a körbenézésre, hogy merre irányítjuk figyelmünket. Ugyanis, amire figyelünk, az tölti be nem csak a látóterünket, hanem a gondolatainkat, a lelkünket is. Amit nézünk, azt látjuk. Amire figyelünk, az történik meg velünk. Azt tapasztalom meg az életemben, aminek a figyelmemet szentelem. A nézésünk, a látásunk, az abból formálódó gondolataink sokkal erősebben befolyásolják életünket, mint gondolnánk.

            Ezért késztet ma minket az egyház, hogy fordítsuk figyelmünket a lelki dolgokra. E ma kezdődő kiemelt időszakban sokkal inkább szenteljük figyelmünket arra, ami előrevisz, ami közelebb visz Istenhez! Ma arra hív az egyház, hogy arra forduljunk, amerre az utunk Isten felé visz. Ha a nap felé fordulunk, kipirul az arcunk. Minél többször, minél hosszabban, annál inkább meglátszik ez rajtunk. Ha a szent felé fordítjuk tekintetünket, minél többször, minél hosszabban, annál inkább érzékelhetővé válik életünkön, annál inkább átalakul tőle a lelkünk. A böjt nem csak lemondásra, megtartóztatásra hív, hanem többlet imádságra is. Épp ez a böjt lényege, a többlet, amit hozzáad hétköznapi életünkhöz. Ha ilyenkor bármiről lemondunk, ezért a többletért tesszük. A böjt a lelki gyarapodás ideje. A böjt imádság, Istenhez fordulás. Minden lemondásom, a legapróbb, a legjelentéktelenebb is Jézusért legyen! Bármily csekélynek tűnik, adjam oda neki!

Persze, Jézus a jókedvű, nagylelkű adakozót szereti. Ne féljek bátor célkitűzéseket tenni! Ha a fölmentések kiskapuját keresem szüntelen, akkor hol van az én odaadásom? Ha csak az előírt legkevesebbet tartom meg, akkor mit teszek hozzá e gyarapodáshoz? Ha eddig nem tettem meg, üljek le, beszéljem meg az Úrral, mit vár tőlem, "mit adhatnék vissza az Úrnak mindazokért, amiket nekem adott"!

            Ma azonban még egy újfajta böjtre is hadd hívjam föl a figyelmet. Megváltozott világunkban a legtöbb kísértés már nem is érzékszerveinken keresztül jut el hozzánk, hanem a szemünkön át. A villódzó képek, melyek betöltik életünket oly módon eluralkodtak rajtunk, hogy szinte csak a szemünk előtt lévő képernyőn keresztül érzékeljük a világot. Egyszerűen elválaszthatatlanná lettünk tőle. A zsebünkben hordjuk, s ha csak néhány percnyi megállás adódik, nyomban előkapjuk. Szinte szükségünk van arra, hogy ez az apró lapos felület folyamatosan új és új hatásokkal bombázzon minket. Persze, ez a hatásözön nem áll meg a retinánkon. A szemünkön keresztül az értelmünket bombázza, az értelmünkön keresztül pedig az életünket. Márpedig az érkező hírek cikázása szétzilálja az értelmünket is, az életünket is. A szétszórt elme nem tud Istenre figyelni.

Ő ugyanis nem erőszakos, csöndesen vár, amíg feléje nem fordulunk. Nem így a világ gyártotta hírek, hangok, hatások, melyek furfangos erőszakossággal vonják magukra elménk figyelmét, határozzák meg lelkünk irányát. A világ a hálóját kivetette ránk és fogva tart. Bénultan követjük, ahova rángat minket. Ma ebben az újfajta böjtben erre hívom testvéreimet. Szakadjunk el a hálótól, amely körbefon és megkötöz. Legyenek netmentes óráink, napjaink, amikor a figyelmünket mellékhatások nélkül Istenre tudjuk fordítani. Szabaddá kell válnunk, hogy ezt a szabadságunkat Istennek tudjuk ajánlani.

Az egyház ebben is segít. Nagyon sok, színes, izgalmas hatásokkal teli imádságot kínál föl nekünk. Egy vaskos könyvnyi imádsággal indulhatunk neki a nagyböjtnek. Ha követjük a nagy böjti imádságos könyvnek, az úgynevezett Triódionnak előírásait, roppant színes út vár ránk. De ha csak töredékeivel élünk is, erősen át tudja alakítani az életünket. Nem hagy magunkra az egyház. Nem parancsokat, tiltásokat fogalmaz meg, hanem táplál, épít, gazdagít. Csak fordítsuk oda tekintetünket. Ez a fordulat, ez az odafordulás hozhatja meg nekünk a szabadságot. Minden böjtnek, a testi és szellemi, lelki és fizikai böjtnek felszabadító hatása van.

Itt állunk a háború szélénél, már az ajtónk előtt dübörög. Erre, persze, mint az idők jeleire, oda kell figyelnünk. Nem a szenvedőkről kell elfordítanunk a tekintetünket, szó sincs róla. De figyeljük csak meg, egyetlen nap alatt jelentéktelenné váltak a vírusról szóló híradások, amelyek addig folyamatosan lekötötték a figyelmünket. Most ezek a hírek egyszeriben eltűntek, mert még rémisztőbbek érkeznek. De Jézus azt mondta: „Amikor háborúkról és háborús hírekről hallotok, ne rémüljetek meg… ez még nem a vég.” Tenni kell a feladatainkat, de Istenre tekintve. Forduljunk őfeléje, s akkor tudni fogjuk mit kell tennünk, amikor fegyverek zilálják szét a békességünket, tudni fogjuk, hogyan segítsük meg szenvedő testvéreinket. Míg ha csak szörnyülködünk és rémüldözünk, ezzel sem másnak, sem magunknak nem segíthetünk. Ne a hírekre, Istenre figyeljünk!

A megbocsátás e gyönyörű órájában erősítsük meg egymást. A tiszta hétfővel induljunk el a lelki megtisztulás felé, hogy méltók legyünk a világ legnagyobb értékére – ahogy ma fogalmazott egyik paptestvérem – a legnagyobb kincsre, hogy részesülhetünk a föltámadás örömében. Adja Isten, hogy lemondásokon, akár fájdalmakon is átvezetve juttasson el mindnyájunkat erre a mennyből ajándékként érkező örömre, Krisztus Urunk föltámadására! Amen. 

Fülöp metropolita

Debrecen, 2022.02.27