– A magyarok között mióta van jelen a keleti kereszténység?
– A honfoglaló magyarok között több fejedelem és a hozzátartozó személyek már bizánci keresztények voltak. Ezt, bár ismert tény volt, sokáig a magyar történetírás nem nagyon emlegette, nem kapott nagy hangsúlyt. Talán azért is, mert a katolikus és az ortodox egyházak között évszázadokon át súlyos ellentétek voltak, és az ortodoxokat eretnekeknek tartották. Így a középkori magyarok nem dicsekedtek a keleti kereszténységet követő ősiekkel.
Azóta ez megváltozott, mivel a katolikus egyház az ortodoxokra is úgy tekint, mint Krisztus alapította apostoli egyházra. Büszkeséget jelent, hogy a honfoglaló őseink között voltak bizánci keresztségben részesülők.
Annak ellenére, hogy Szent István Rómától kért misszionáriusokat, Bizánccal megmaradt a szoros kapcsolat, és Magyarországon egészen a tatárjárásig virágzó keleti szerzetesi és egyházi élet volt. Érdekes mozzanat volt 2000-ben, amikor is Bartalomaiosz pátriárka Magyarországra érkezett, bejelentve, hogy a keleti egyház szentjei sorába vette fel Szent István királyt és Hierotheosz püspököt. Ennek kapcsán egy-egy ikont és Athosz hegyén készült officiumot is hozott két szentünk tiszteletére.
Szívesen hangoztatom, hogy a bizánci egyház a Kárpát-medencében a kezdetektől jelen volt, és az 1054-es egyházszakadás után is nagyon sokáig fennmaradt. A két egyház teljes békében élt egymás mellett. Ennek a legszebb példája a tihanyi bencések és a barlangmonostorban élő, Kijevből származó szerzetesek együttélése. Erről egy 1354-ben készül egyházi irat tanúskodik, tehát még jóval a tatárjárás után is éltek itt keleti szerzetesek. Mi Magyarországon, nem vettük észre az egyházszakadást.
Az interjú IDE kattintva folytatódik.