Fülöp metropolita: olyan politikusok zarándokoltak ide, akik vállalják, hogy életük szabálya a Krisztusi rend

A szabadban tábori oltárnál, végzett Szent Liturgián együtt szolgált az oltár körül a három görögkatolikus főpásztor: Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök és dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök, helynökeik, valamint a Görögkatolikus Metropólia meghívott áldozópapjai.

Közülük többen is vállalkoztak a hajnalban Mátészalkáról induló zarándokút megtételére: a menet élén zarándokolt maga Ábel püspök atya is, társul szegődve a KDNP frakciótagjai mellé.

A megérkezést követő Szent Liturgián Fülöp püspök atya tartott ünnepi homíliát. Beszédében a Galatákhoz írt levél elhangzó szavait ismételte: „a Törvény őrzött minket bezárva”, s kiemelte a bezárva szót, melyre most különösen érzékenyek vagyunk. Bár a törvény őrzött meg minket, szinte félünk, hogy újra bekövetkezik – idézte fel az elmúlt időszak pandémia okozta nehéz bezárkózottságát és a jelen helyzet bizonytalanságát.

A törvény, mint egy nevelő megszabja az ember körét, megmondja, mit tehet, meddig mehet el. A kor embere erre tiltakozással felelt, s maga kezdett el kibújni ebből az Isten alkotta rend kötelékéből a szabadság vágyával. E kettősség határozza meg viselkedésünket: ha az ember lerázza magáról a törvény kötelékét, az káoszhoz vezet, s közben tudjuk, hogy rendnek kell lenni.

Szent Pál így ír: „a törvény nevelőnk lett Krisztusra”, el akart vezeti valahová, s ott elengedte a kezünk. „Amikor Isten elküldte egyszülött Fiát, akkor az az egyszerű szabály, hogy rend a lelke mindennek, megfordult: a lélek lett a rendje mindennek. A Lélek szabja meg a rendet. Attól kezdve, hogy Jézus Krisztus a Szeretet Istenének szentháromságos titkát kinyilatkoztatta, megfordult a világ: nem rendetlen lett, hanem más alapszabály vált érvényessé. A szeretet lett az alaptörvény, melyet Krisztus hozott el.”

Szent Ágoston ide vonatkozó szavait hangoztatta a hierarcha: „szeress és tégy, amit akarsz.” A szabadság vágya nem elítélendő, hiszen azt az Atya ültette belénk, „a hiba ott van, amikor nem találom meg a szabadság forrását: a Szabadságot a lélek adja, ha lélekben élek, akkor tudok igazán szabad lenni. Megértjük-e ezt, ez a fajta szabadság vezet-e minket?” – tette fel a kérdést.

„Olyan politikusok zarándokoltak ide, akik vállalják, hogy az életük alapszabálya a krisztusi rend. A vezetőknek óriási felelősségük van, mert amit ők megélnek, ahogy ők gondolkodnak az Istenről, a szabadságról, az imáról, azt adják tovább önkéntelenül is” – hangsúlyozta Fülöp atya.

Farizeusi magatartás is lehetne, ha csak megkeresztelkedésünkkel, szertartásokon való részvételünkkel akarunk keresztények lenni. Azt azonban nem lehet mímelni, hogy mennyire irányítja életemet a Lélek.

„A zarándoklat során figyelni akarunk az Istenre, azt az érzékenységet akarjuk alakítani, formálni, hogy hogyan tudom meghallani az Isten szavát, hogyan tudom tettekre váltani, az életem rendjévé tenni.”

Az emberi törvényre, rendre szükség van, jó esetben harmóniában állnak az isteni szóval. A kérdés az, vajon azok, akik a törvényt hozzák, behajtják másokon, azok milyen lelkülettel élnek, felismerik-e az Isten világban megalkotott törvényét, amelynek az alapja a szeretet, amelyre a lélek vezet rá.

A szertartás után Semjén Zsolt a KDNP frakcióvezetője mondott beszédet, kiemelve: hiába tartjuk meg a vasárnapot, hiába vagyunk keresztények, ha nem törődünk azzal, mi van a környezetünkben és a világban. A keresztségben kapott küldetésünk, hogy elmozdítsuk a világot az Evangélium irányába.

A kereszténydemokrácia lényegéről gondolkodva fogalmazta meg: a kereszténydemokrácia azt jelenti, hogy figyelünk az egyház társadalmi tanítására, és azt képviseljük a mindennapokban. A keresztény politikus úgy gondolkodik: nem az Egyház igazodik az aktuális társadalmi divatokhoz, hanem a keresztény közösségnek, politikusnak kell igazodni az Egyház tanításához.

A zarándoklat utolsó mozzanataként a kegytemplomban megszentelték Boldog Gojdics Péter Pál és Boldog Romzsa Tódor vértanú püspökök mozaikját.