A diákok kezdeményezésére Fülöp metropolita a Duna megszentelése után Pannonhalmára utazott. Ott először Cirill főapát és Albin atya, a gimnázium igazgatója fogadták a görögkatolikus főpásztort. A vendégek között volt még Jaczkó Sándor budapesti helynök atya és az Ulicsák házaspár is, akik sokat tettek azért, hogy megvalósulhasson ez a különleges esemény.
A Pannonhalmán tanuló görögkatolikus diákokkal közösen mentek el Ravazdra, ahol a település polgármesterasszonya, Feketéné Varga Mária a helyi plébánossal, Hortobágyi Arnold atyával együtt már szépen előkészítették a terepet az ősi, történelmi forrásnál. A hagyomány szerint ebből a kútból ivott IV. Béla királyunk, innen is kapta elnevezését a ma is friss forrásvizet csobogtató kút.
A szertartásban és az éneklésben is segédkeztek a bátrabb diákok, de a keleti rítushoz nem szokott helyi hívek is lelkesen kapcsolódtak bele a különleges imádságba. Fülöp atya rövid tanításában arra buzdította őket, hogy miként a leszálló Szentlélek megváltoztatja a víz természetét, és az imádság révén szenteltvízzé teszi, úgy változtassa meg az ő életüket is ugyanez a leszálló Lélek. Aki megszenteli a vizeket, szentelje meg az életünket is! – mondta az ősi áldást a jelenlévőkre.
A hirtelen ötlet alapján formálódott és megszervezett esemény olyan jól sikerült, hogy a diákok, a helyi hívek, a résztvevő bencés atyák is kifejezték szándékukat, hogy ezt a felemelő eseményt a következő évi vízkeresztkor is érdemes lesz megismételni, mintegy új hagyományt indítva el ezzel.
Meglátjuk, hogy a későbbi években itt tanuló görögkatolikus diákokban is lesz-e majd ennyi lelkesedés és elszántság, hogy ezen az ünnepen majd elhívják magukhoz a főpásztorukat. Aki, úgy tűnt, szintén örömmel fogadta ezt a kezdeményezést.