Nem lehet véletlen - kezdte beszédét Fülöp metropolita atya - hogy a hajdúdorogiak ősei valamilyen döntés eredményeképpen úgy határoztak, hogy a templom címünnepe az Istenszülő templomba vezetése legyen. Ők nagyon jól tudták az igazságot, talán a jövő nemzedékeinek üzentek vele: a legfontosabb feladat gyermekeink bevezetése a templomba, mert a kicsinyeknek a templomban a helyük, mindent meg kell tenni, hogy otthon érezzék ott magukat.
A történet szerint Mária hároméves volt, amikor szülei Anna és Joákim elvitték a templomba, ahol ő ott is maradt, olyan jól érezte magát. A történetet megismerve felmerülhet bennünk a kérdés szülőként: be tudjuk-e a saját gyerekeinket vezetni úgy a templomba, hogy otthon érezzék benne magukat. Egy szülő mindent amit tud, megad gyermekének, de ha a kicsi nem érzi magát otthon a templomban, akkor valójában a szülők semmit nem adtak a kezébe, mert nem tanítják meg, hogyan éljen – mondja a főpásztor. Hozzátette: nemcsak megvenni kell azt a rengeteg tárgyat, segíteni megszerezni a szükséges tudást, hanem azt is meg kell tanítani a gyermeknek, hogyan éljen azokkal a tárgyakkal és a tudással, amikkel elhalmozzák őket. Baj lehet belőle, ha nem tanulja meg, hol van az élet forrása, ha nem tud az élettel bánni, mert nem ismeri az életet, mint maga Jézus Krisztus.
„Jól emlékszem arra, hogy kezdő pap koromban hirtelen megteltek a templomok gyerekekkel, fiatalokkal itt Hajdúdorogon is. Valami a mai napig megmaradt az akkori fellángolásból ebben a városban, mert iskoláinkban most is komoly gondot tudunk fordítani a gyermekekre” – emelte ki.
Fülöp érsek-metropolita atya ezután megköszönte a két görögkatolikus fenntartású iskola (Szent Bazil Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium, Technikum, Szakképző Iskola, Készségfejlesztő Iskola és Kollégium, és a Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola) pedagógusainak, hogy a hitet is átadják a gyermekeknek. „Azért dolgozunk, hogy akik a kezünk között nőnek fel, belenőjenek a templom, az egyház szeretetébe. De persze, attól, hogy jó iskolába jár a gyermek, még nem biztos, hogy szeretni fogja a templomot, mert az igazi magot a szülők és nagyszülők ültetik el a gyermekben, családon belül is meg kell tapasztalni a hitet, ennek hiányában az iskola nem sokat tud tenni.”
A szülőknek sok aggódással van tele az életük, leginkább ezeknek gyermekük, gyermekeik a középpontja. Sokszor a szülők is csak akkor fordulnak Istenhez, amikor már semmi nem segít és kilátástalannak tűnik az életük, de jó lenne, ha nem csak az utolsó mentség lenne a Jóisten és az imádság, hanem az első - hangsúlyozza Fülöp atya. Jó lenne, ha hozzászoknánk, hogy rögtön Istenhez forduljunk és egyből vele éljük meg a nehézségeinket.
„Jairus lányának és az asszonynak, aki megérintette Jézus ruhájának a szegélyét is Jézus volt az utolsó mentsvára, a »hátha«, a reménykedés vezette őket a Megváltóhoz. Az asszony érintéséhez hasonló gesztus, amikor elmegyünk Máriapócsra értetkőzni, odamegyünk az ikonhoz és megérintjük. De ezt nem véletlenül nem érintésnek, hanem értetkőzésnek hívjuk, mert ezzel kifejezzük, hogy nemcsak mi érintjük meg Máriát, hanem Ő is megérint minket. Mindig nyitottnak kell lenni, hogy az Isten megérinthesse a lelkünket.” – világított rá a főpásztor.
Jairus lányának feltámasztása kapcsán az érsek-metropolita atya felidézte mit mond Jézus, amikor azt mondják neki kétségbeesve, hogy későn ért oda, Jairus lánya már meghalt: „Ne félj, csak higgy!” (v.ö.:Mk 5,36)
Akarjuk, hogy Isten megérintsen minket, ne akarjunk mást, csak Jézushoz érni – mondta homíliája végén Fülöp atya. „Valójában akkor tudom a gyermekemet Jézushoz vezetni, ha rájövök, hogy mindaz, amit a világ kínál, az a halálba visz. Jézus egyedül az élet, az út, nekem hozzá kell mennem, és majd rájövök arra, hogy nincs más út, nincs más igazság csak Jézus Krisztus. A gyermek helye ott van, ahol a szülő, ott az otthon, ahol a szülő is ott van. Őseink talán jobban tudták ezt, komolyabban vették, ezért is szentelték ezt a templomot az Istenszülő templombavezetésének tiszteletére.”