Győztessé válni a nehézségek ellenére

Ahogy Jaczkó Sándor helynök atya, a Rózsák terei templom parókusa meséli, az Istenszülő oltalmának megünneplését távoli és régi történelmi eseményhez köthetjük. Az Istenszülő oltalma templom búcsújának eredetét a különböző források más-más eseményre vezetik vissza, de közös bennük, hogy a 10. századig nyúlnak vissza és egyöntetűen Bizánc városához kapcsolódnak.

“Az egyik magyarázat szerint a hívek Bizánc egyik központi negyedében lévő templomban gyűltek össze 903-ban, hogy a járvány megszűnéséért imádkozzanak.  Az imával töltött napok egyikén András püspök és Epifániosz diakónus megpillantotta az Istenszülőt, aki szentek társaságában ereszkedett alá az égből, mafórionját, fejkendőjét oltalom gyanánt a nép fölé terítve. Ekkor megszűnt a járvány, ezt követően Bölcs Leó császár az Istenszülő oltalmának ünnepnapjává tette ezt a napot. A másik forrás is egy hasonló korabeli eseményre utal: amikor a császári város az egyre inkább terjeszkedő arabok hódításával került szembe, a kilátástalan helyzet ellenére az Istenszülő közbenjárására szabadult fel a város a sokadik ostroma alól 911-ben.” - olvasható Sándor atya tollából a Rózsák terei Hírmondóban.

Prédikációjában Tóth Tamás atya kitért arra, hogy az Istenszülő, akit a római katolikusok a Magyarok nagyasszonyának is neveznek, a Rózsák terén egy gyönyörű oltárképről tekint le ránk. “Ez a kép is kifejezi, hogy mi, magyarok az Istenszülő oltalmába helyezzük mindazt, amink van, ami életünket képezi.” Tamás atya ebben a templomban járva nem tudott nem visszaemlékezni a Szentatya öt hónappal ezelőtti látogatására, hiszen számára sem mindennapi élmény volt többek között azt az alázatot és tiszteletet látni, ahogy Ferenc pápa végig várta az őt fogadó imádság, az akathisztosz végét, és csak azután foglalta el a helyét. Ahogy mondta: “a Szentatya sok beszédet mondott Magyarországon, és érdekes módon ezekben több magyar kifejezést is használt, pedig Ferenc pápa nem szeret olyan nyelveken megszólalni, amelyeken nem ért. A Rózsák terei közös görögkatolikus imádság után az Arénában összegyűlt tizenegyezer fiatalnak mégis magyar nyelven hangsúlyozta: Aki mer, az nyer.” A hallottak nyomán elgondolkodhatunk rajta mi, akik az Istenszülő oltalmában szeretnénk élni, hogy vajon ezzel a mondással mire szeretne bátorítani bennünket a katolikus egyházfő. 

“Maga az Istenszülő, Szűz Mária volt az, aki igazán nagyot mert. Oda merte tenni egész életét Isten tenyerébe, sorsának, életének összes bizonytalanságát oda merte neki adni. Azt merte mondani az angyal üdvözletére, hogy Legyen nekem a te igéd szerint, azaz rád bízom az életemet, pedig nem tudom, mi lesz a nyereségem. Egy dolgot azonban biztosan tudhatott: ha Istenre bízzuk az életünket, a szeretteink életét, akkor baj nem történhet. Mária valószínűleg sejtette, hogy ez az igen nem lesz egyszerű, tudjuk, végül meg kellett élnie saját gyermeke halálát, ami egy szülőnek a legszörnyűségesebb. Tamás atya hangsúlyozta: ha Istenre bízzuk az életünket, az nem azt jelenti, hogy minden a saját terveink szerint fog alakulni. “A vigasz az, hogy aki meri bátran Isten szerint alakítani az életét, az biztosan győztes lesz. Szűz Mária életében is voltak olyan pillanatok, amikor nem értette mi, miért történik vele, de változatlanul mert bízni Istenben. És a végén minden értelmet nyert. Az Istenszülő adott elsőként tanúságot nekünk, hogyan lehet Istenre bízott életet élni, igazán győztessé válni a nehézségeken keresztül is.” 

Ezen a vasárnapon megélhettük azt, amit közel százötven évvel ezelőtt ugyanitt a római katolikusok: bizony, szűkösnek bizonyult a templom, olyan sok görögkatolikus testvérünk szeretett volna az Úrral együtt ünnepelni. Tamás atya búcsúra való meghívásával megelevenedett a templom múltja, és a jelenben is összeérhetett itt a görög- és a római katolikus hagyomány. Egy templom búcsú ünnepéhez talán ennél több és szebb nem is kell.