„Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.” – ez volt a fő motívuma Miklós atya és András atya tanításának.
Miklós atya a daganatos megbetegedés példáján keresztül felveti azt a kérdést, hogy lelkünk is képes-e megbetegedni. Ha valaki traumatikus eseményen vagy veszteségen megy keresztül, akkor nagyon oda kell figyelni a feldolgozásra, és gyakran szükség van külső segítségre is. A lélek legnagyobb segítsége Isten békéje, hiszen „a békesség a gyógyulás forrása, a békesség a lelki fejlődés alapvető feltétele. Pontosan erre van szükségünk ahhoz, hogy újra megerősödhessünk, hogy mindent elviselhessünk Krisztusban.”
András atya kiemelte, hogy mennyire is nehéz „megdolgozni” a békéért, hiszen az nem jön magától. „Megteremteni a békét a békétlenség közepette szinte lehetetlennek tűnik.” A legnagyobb békétlenség önmagunkban van, s Nagyböjtben különösen megküzdünk a saját gyengeségeinkkel. András atya kiemelte, hogy ez nehéz, de szükséges, mert ahhoz, hogy másokkal békét tudjunk kötni, először magunkkal kell szembenézni. Ebben nem vagyunk egyedül, mert az a Krisztus, aki vállalta a magányt és a kiszolgáltatottságot a békénkért, a sebeket a sebeink gyógyulásáért, ott van velünk.
Az elmélkedéseket követően kezdődött a szertartás, Fülöp érsek-metropolita atya vezetésével. A főpásztor prédikációja elején megkérdezte mindenkitől, hogy hány Isten van. Van-e következménye az életünkben annak, hogy egy Isten van? Ha egy Isten van, akitől minden származik, mi is Tőle vagyunk, Ő az életünk forrása. Érsek atya kiemelte, hogy az életünkben lévő értékek, mint a család, barátok, tudás nem lehetnek fontosabbak Istennél, de szerencsére nem kell ezeket szembe állítani Istennel, mert minden más érték Őbenne elfér, az Istenben minden jelen van.
Érsek atya kihangsúlyozta, hogy az Egyház segít a Nagyböjtben nem elfelejteni, hogy Istennek köszönhetjük mindenünket; az idő a mi kezünkben van. A Nagyböjt lehetőséget ad a felkészülésre. Ha élünk ezekkel a lehetőségekkel, ha elmegyünk a nagyheti szertartásokra, ha felismerjük, hogy Isten az Egyetlen, akkor könnyebb a böjt, könnyebb a hosszú ima, könnyebb a parancsok megtartása, mert ezek mind Krisztushoz vonzanak közelebb minket. Szüksége van a világnak olyan emberek példájára, akiknek egyedül Krisztus fontos, mert Ő is mindenről lemondott értünk, mi voltunk Istennek a legfontosabbak.
Fülöp érsek-metropolita atya a szertartás végén köszönetét fejezte ki a szervezőknek, a befogadó ferenceseknek, a kórusnak és a híveknek, valamint arra buzdított mindenkit, hogy a nagyszerdai böjtjét a pápa egészségéért ajánlja fel, s hogy a hazánkba való látogatása kegyelmekben gazdag legyen.