Két hónappal a nagy zarándoklatunk után ismét találkozóra kaptunk meghívást. Újra találkozzunk, beszélgessünk, örüljünk egymásnak! Érkeztek fiatalok Hajdúdorogról, Miskolcról, Budapestről, Nyíregyházáról, Máriapócsról és Nyíracsádról is.
Verdes Miklós atya már a zarándoklaton megszólított bennünket, hogy ezen a napon várni fog minket. Délelőtt, az érkezés folyamán Pál apostol szavai jutottak eszembe, amikor megláttam a sok, mosolytól széles arcokat. A folyamatos múltidézés minden pillanatról kedves emlékeket tárt fel gondolatainkban. "Emlékszel?" Egy mondat, ami szinte mindenki száját elhagyta. A rövid beszélgetések után Miklós atya a Görögkatolikus Metropólia első székesegyházába invitálta a csapatot, ahol Dalanics Zoltán parókus várta a ministráns csapatot, hogy bemutathassa a székesegyházat, hiszen sokan még nem is voltak ezen szép templomban. Ennek megtekintése után Szent Liturgiában adtunk hálát római zarándoklatunkért, és a jelen találkozóért. Gémes Péter atya beszédében a hála mellett a ministrálásban való kitartásról elmélkedett, buzdítva ezzel a fiatalokat a további áldozatos szolgálatra.
A szertartás után a gimnáziumban fogyasztottuk el ebédünket, majdan visszasétálva a sportcsarnokba különböző programok segítették az élmények minél mélyebb feldolgozását. Először Jármi Zoltán, székesfehérvári parókus képek és hasonlatok segítségével elevenítette fel a megélt pillanatokat, s egyben lelki töltekezést is kaptunk tőle.
Őt követte Töviskes Mária, mentálhigiénés szakember és Domokos Zsolt atya közös interaktív foglalkozása, melyben mind a helyszíni emlékek, mind pedig a Rómában megélt lelki ajándékok gondolkodásra bátorítottak, hogy azokat egymással megosztva sokáig emlékeinkben megőrizhessük.
Megköszönve az előadók szolgálatát ismét átvonultunk a székesegyházba, hogy a IX. imaórával méltó módon zárhassuk le találkozásunkat a mihamarabbi viszontlátás reményében!
Újra csak mondom, örüljetek!