Haladóknak tartottak ikonfestő lelkigyakorlatot

A tábornak a Szent Bazil Oktatási Központ adott otthont, szakmai vezetője Kisléghi Nagy Ádám festőművész volt. A mintegy 19 érdeklődő, az ország legkülönbözőbb részéről – többek között Pécsről, Budapestről, Makóról, Hajdúdorogról - érkezett. A festésben egy szabadságát töltő római katolikus és egy görögkatolikus atya, továbbá két görögkatolikus kispap is részt vett. A szakmai ismeretek elsajátítása mellett idén is hangsúlyt fektettek a lelki elmélyülésre is, ezért lelki atya kísérte a táborozókat. 

A „Krisztus a pokol tornácán” című ikont a Festőművész útmutatásai alapján festették meg a résztvevők, az ikonfestészet hagyományos tojástempera-technikáját felhasználva. Az ikon Krisztus alvilágba való leszállását mutatja be. Krisztus az alvilág sarkából kifordított kapuszárnyain áll, kézen fogva jobbjával Ádámot. Az Ősszülő mögött Éva látható, továbbá Jónás, Izajás, Jeremiás próféta, és az igaz Ábel. Krisztus balján Keresztelő Szent János, mellette Dávid és más igaz királyok állnak. A Megváltó körül hatalmas fényár, a kép tetején angyalkar látható. A részletgazdag kép megfestésében, a sok-sok szakmai kérdés megválaszolásában, a különböző alakok megformálásában, a színek megfelelő kikeverésében Kisléghi Nagy Ádám minden festő számára egyénileg nyújtott segítséget. A Festőművész útmutatásai és biztatása nélkül a munka jóval kevésbé lett volna sikeres. A résztvevők számára azonban az vált a legfontosabbá, hogy nem csupán egy szakmailag nagyon magas színvonalon felkészült mester segítette őket, hanem egy olyan testvér, akinek ars poeticája mélyen megélt hitéből, istenkapcsolatából fakad, és onnan táplálkozik.

A hét folyamán a szakmai ismeretek elsajátítása mellett nagy hangsúlyt kapott a lelki elmélyülés is. Az ikonfestést segítő gazdag lelki program keretében Kocsis Fülöp metropolita atya vecsernyét imádkozott a tábor részvevőivel, illetve az ikonok spirituális hátteréről tartott előadást. Orosz Atanáz püspök atya az ikonokkal kapcsolatos 7-9. századi zsinati határozatok alapján mutatta be az ikonábrázolás teológiai hátterének kialakulását. Nyirán János fődiakónus vetített előadásán a Húsvéti (Krisztus alvilágba való leszállását bemutató) ikon különböző ábrázolásairól adott érdekes áttekintést. A tábor utolsó napján az elkészült ikonok megszentelése a tíz órakor kezdődő liturgia keretén belül történt, majd a hívek megtekinthették a tábor résztvevőinek munkáját. 

Manapság nagyon divatosak az alkotótáborok 

Mint Kisléghi Nagy Ádám fogalmazott: a divat igen nagy szerepet játszik ezek létrejöttében, de az inkább világi, kortárs művészet. Ami viszont itt zajlik, az más. Szerinte ma reneszánszát éli az ikonfestés. Egyre többen mernek ehhez a - nem is olyan egyszerű - technikához nyúlni. A résztvevők nagyon szeretik ezt a fajta alkotást és rendkívül lelkesek. Hogy miért? Mert szeretnének egy szent képet magukkal hazavinni, amit megszentelnek és később az otthonukat díszítheti. De ugyanakkor ezáltal még közelebb kerülhetnek Istenhez. Az ikonfestés technikája azonban nagyon nehéz, és egy hét alatt nem tudja az ember minden tudását átadni, bármenyire is igyekszik, tette hozzá. „Ebben a zűrzavaros, középpont nélküli világunkban, ahol a zaj a csend és az elmélyültség felé kerekedik…ebben a mai világban egy biztos pontot, egy jó fogódzót jelenthet az ikonfestés, és mivel szent képet készítenek, ez lelkiekben is gazdagítja és átjárja az alkotókat. Majdnem olyan, mintha egy terápia lenne. Egyébként sok pszichiátrián alkalmaznak valamilyen terápiát, ott is festegetnek, de nem feltétlen ikont. Az ikonfestés egyébként is sok-sok felkészüléssel jár: ez egyrészt szellemi, másrészt lelki felkészülést – imádságot jelent” – fogalmazott a művész.

Az egyik résztvevő, Mógorné Győrffy Anikó elmondta: 1986 óta fest ikonokat, most Monostory Viktória meghívására érkezett a táborba. Mint mondta: sokaknak kell egy pár nap, amíg a zajos világot hátra tudják hagyni, és el tudnak csendesedni itt a táborban, hogy kellőképpen az alkotásra figyeljenek. Ez a csend pedig a legteljesebb kapcsolat a Jóistennel… 

Az ikonfestő Isten dicsőségére fest. Nem alkot, nem önálló művet hoz létre, csupán csak ecset Isten kezében, remélve, hogy a Szentlélek vezeti a kezét.