Hátrányos helyzetből jutottunk a dobogóra – az egyházmegyei verseny diákszemmel

Másodjára vettünk részt a hittanversenyen (a korábbi években a nővérem és a csapattársai képviselték a Pécsi Görögkatolikus Parókiát, aztán kinőtték a korcsoportokat), ami általában egy tematikus anyag alapos elsajátítását jelenti. A tudásunk mélységéről számot adni izgalmas feladatlapok megoldásával szoktunk kerületi, ha ott továbbjutunk egyházmegyei és ha innen is továbbjutunk, országos megmérettetéseken.

A kerületi verseny idén Budapesten az Ida utcában, az Aranyszájú Szent János Görögkatolikus Kulturális Központban került megrendezésre. Ilyenkor a verseny izgalmain túl jó találkozni a többi egyházközségben élő papgyerekekkel, nyaranta a Nyírségben megrendezésre kerülő Görögtűz táborból, vagy a Balaton-parti Családtáborból ismerősökkel. Nekünk a szórványban elég nehézkes tartani a kapcsolatot a többi „papcsaláddal”, de ilyenkor mindig ad egy kis töltetet a találkozás.

Én most nyolcadikos vagyok, nagyon izgalmas időszakot élek: a pénteki napon például szóbeli felvételiztem az egyik középiskolába, ezenkívül épp pénteken délután érsek atya látogatott Pécsre és emiatt nehéz szívvel vágtunk neki az utazásnak. Az egyházmegyei hittanversenyre Hajdúdorogon került sor szombaton, ezért előző nap Debrecenben szálltunk meg és onnan indultunk reggel a Szent Bazil Oktatási Központba. Szívesen megyek oda, mert Anyukám rengeteget mesélt ennek a középiskolának a „lánykoráról”. Ő még a kezdetekkor volt ott diák és akkor még a kollégiumok építése folyamatban volt, ezért a tornacsarnokban laktak és nagyon mély barátságok szövődtek. Van, akivel még mindig tartja a kapcsolatot és részben ennek a barátságnak köszönheti a nővérem is a keresztnevét. Ilyenkor mindig megkeressük Anyát és Keresztanyát (ő is dorogi diák volt) a tablójukon.

Picit hátrányos helyzetből indultunk most az egyházmegyei versenyen, mert az egyik társunk egy budapesti országos csapatversenyen vett részt az iskolájával, így az ő tananyagrészét is meg kellett tanulnunk az öcsémmel. Kettőnk tudása most a 3. helyezéshez segített hozzá, így megyünk március 21-én Máriapócsra az országos megmérettetésre.

Minket a szüleink is támogatnak abban, hogy készüljünk, de magunktól is szívesen mennénk, mert mindig vidám a verseny és jópofa ajándéktárgyakkal kedveskednek a szervezők a leleményes feladatlapok mellett.

Szóval, ha eddig valaki bizonytalankodott, csak biztatni tudom, hogy bátran induljon ezen a versenyen, mert csak nyerhet vele: ismeretet, barátokat; és egy jó csapat részeként élményteli lehet a felkészülés is.