Hittel kell vallanunk, hogy föltámadt Krisztus - feltámadási szertartás Debrecenben

Körmenettel vette kezdetét éjfélkor a feltámadási szertartás. A papság és a hívek kezükben a síri mécsesből merített gyertyalánggal a templom ajtó előtt énekelhették először a húsvéti tropárt: „Feltámadt Krisztus, halottaiból, legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott!”

Fülöp metropolita atya megnyitotta a sírboltot jelképező templom kapuit, s ahogyan a kenethozó asszonyok: a hívek sem találták már bent az addig sírban nyugvó Krisztust. Síri leple helyett immár a keresztet, az evangéliumos könyvet és a húsvéti ikont csókolhatták meg. 

A szertartáson a főpásztor felolvasta  Aranyszájú Szent János húsvéti beszédét, majd pedig elmondta húsvéti üzenetét is. A prédikációt teljes terjedelmében olvashatják.

Föltámadt Krisztus! Legyőzte halállal a halált, és a sírban lévőknek életet ajándékozott.

Mit jelent az, hogy halállal győzte le a halált? Ha ezt nem értjük, akkor nem értjük azt sem, mit jelent az, hogy föltámadt.

A halál a sátán hatalma, azzal veszíti el Isten minden teremtményét. A bűn zsoldja a halál. Bármilyen jó történik is az életben, a halál megsemmisít mindent. Ezért érzi a sátán, hogy minden az ő kezében van, mert minden nála fejeződik be.

Krisztus azonban kicsavarta a fegyvert ellensége kezéből. Azzal győzte le, amivel addig ő győzött le mindent.

Az ördög nem tudta, hogy kicsoda Jézus. Csak hangoztatta, de hazudott. Amikor egy alkalommal ördögtől megszállottat hoztak Jézushoz, az elkezdett kiabálni: Minek jöttél, názáreti Jézus? Tudom, ki vagy: az Isten szentje.” Ennyit tudott, hogy ő Isten választottja, Isten fölkentje. Talán azt is sejtette, hogy ő a messiás, de hogy kicsoda ő valójában, azt nem tudta.

Próbálkozott vele a kísértésekben is. De ha tudta volna, hogy ő Isten, akkor nem akarta volna rávenni, hogy imádja őt.

A halottak föltámasztásakor persze meghökkent. De hát volt már korábban is ilyen. Illés és Elizeus is föltámasztott egy-egy ifjút. De ez meg hármat. Ráadásul teljesen egyszerű módon: Jairus leányát a halotti ágyából fölemelte, a naimi ifjú hordágyát megérintette, a negyednapja halott Lázárt egyetlen szavával kihívta a sírból. Látta tehát a sátán, hogy ez veszedelmes alak. Mindenképp el akarta tenni láb alól.

Volt is több próbálkozása, de mind meghiúsult. Végre megtalálta Júdást és a szívébe szállt. Amikor elfogták Jézust, azt hitte, megkaparintotta. Amikor a keresztre feszítették, ujjongott, hogy végleg a hatalmába kerítette.

De ahogy az egyházatyák mondják: megakadt a torkán.

Így énekelünk a szombat esti vecsernyében:

Ma a pokol sajnálkozva kiáltja: Jobb lett volna nékem, ha Mária szülöttjét be nem fogadtam volna, ki rám jött és hatalmamat megrontotta, az érckapukat széttörte, s a lelkeket, kik letartva voltak, Isten lévén, felszabadította.

Ma a pokol sóhajtva kiáltja: Megtört a hatalmam, befogadtam egy halottat, mint a holtak egyikét, de egyáltalán nem bírom magamnak megtartani, el kell bocsátanom a többivel együtt, akiken uralkodtam. Voltak nekem halottaim öröktől, ez azonban, íme, mind föltámasztotta.

Ma a pokol sóhajtva kiáltja: Megsemmisült minden erőm, a Pásztort keresztre feszítették, ő pedig föltámasztotta Ádámot. Akiken hatalmaskodtam, elvesztettem, és akiket erőmben elnyeltem, mind kibocsátottam. A megfeszített kiürítette a sírokat, a halál hatalmának nincs többé ereje.

Krisztus saját halálával győzte le az embereken uralkodó halált. Mint ember, meg kellett halnia, hiszen valóságos emberként nem kerülhette el a halált. De mint Isten nem maradhatott a sírban. Vállalta a halált, mert tudta, hogy erősebb nála. Azzal győzött, ami látszólag őt győzte le.

Isten kezében minden átalakul, nála minden eszközzé válik. Ahogy a gyermek kezében minden lehet játék. A zseniális muzsikus számára minden lehet hangszer. A Teremtő kezében minden áldás.

Talán nem ezt látjuk az életünkben? Csak azért, mert nem tesszük azt az Isten kezébe. Saját kezünkben akarjuk tartani a végsőkig. Mint egy tapasztalatlan ifjú kormányos, aki egyedül akarja irányítani a tengerjáró hajót. Van ott ugyan egy tapasztalt öreg tengerész, de hiúságból nem kér tőle segítséget. S amikor már hánykódik a hajó, majdnem elsüllyed, akkor kiált neki, hogy segítsen. Így vagyunk mi is, legtöbbször a végső pillanatban kiáltunk Istenhöz, hogy segítsen. Mi sem engedjük át a kormányrudat, csak a viharban, a végső bajban. Nem hagyjuk, hogy Isten vezesse az életünket. Nem engedjük be őt a hétköznapjainkba.

Pedig ő igenis mindenből áldást tud formálni. Csak ezt el kell hinnünk.

Ezért mutatta meg nekünk hatalmát a legnagyobb ellenségünk fölött, hogy higgyünk. A halálból életet formált. A halál eszközéből, a keresztből győzelmi jel lett. Ezért a kereszt a végső győzelem jele. Ezért fut előle a sátán. Amikor magunkra vetjük, az ördöggel dacolunk. Arra emlékeztetjük, hogy a végső győzelem nem az övé. De magunkat is emlékeztetjük vele. Keresztet rajzolunk magunkra, mert ez Jézus jele. Keresztet vetünk, mert ezáltal győzött az élet a halál fölött. Keresztet vetünk, mert ebből sarjad ki az új élet. Az új élet számunkra.

Húsvét üzenete nem csak évről évre lelkesít minket. A föltámadás ereje ott van a hétköznapjainkban is. Minden, ami történik, áldás, minden esemény magában hordozza az új élet csíráját. Nincs reménytelen helyzet, nincs elveszett élet. Fordulatok vannak, amelyek mindig irányba visznek. Persze, csak akkor, ha Jézus a kormányos. A kereszt csak vitorla, mely jobban segít, hogy a Lélek szele magával ragadja és irányba helyezze életünket.

Testvéreim! Ezért kell hinnünk a föltámadásban. Ezért kell elhelyeznünk életünkbe az új élet reményét. Krisztus halállal győzte le a halált, azzal győzött, amivel veszíteni látszott. Miránk is ugyanez a győzelem vár, ha hiszünk a feltámadásban, ha hiszünk a Feltámadottban. Hinnünk kell, és ezt a hitet tovább kell adnunk gyermekeinknek, embertársainkban. Hittel kell vallanunk, hogy föltámadt Krisztus. Hittel kell ráfelelnünk, hogy valóban föltámadt.

*

A feltámadási szertartás végén érsek-metropolita atya megszentelte a húsvéti kosarakat.