"Hogyha mi is részesülni akarunk a megváltásból, akkor nekünk is oda kell adni magunkat Jézusnak"

Az 1700 éve lezajlott első egyetemes, niceai zsinatra emlékezve nagyböjttől kezdve egészen pünkösdig hitvallásunk tételeit magyarázzuk - mondta Fülöp atya. Erre a vasárnapra eső rész:

„Megfeszíttetett miérettünk Poncius Pilátus alatt, szenvedett és eltemettetett.”

„Minden alkalommal érdekes módon kapcsolódik a vasárnapi evangéliumhoz az aktuális sor. Rögtön az első vasárnap az ortodoxia, az igazhitűség vasárnapján a 2. niceai zsinatra emlékezünk vissza, ahol az ikonok tiszteletére vonatkozó hittételek születtek meg. Ahol kimondták, hogy szabad ikonokat készíteni, használni, tisztelni és imádkozni előttük. Ez nemcsak egy egyházfegyelmi engedmény, hanem a megtestesülés megvallását is jelenti. Korábban Isten ábrázolhatósága jelentette a nagy kérdést, hiszen az Ószövetségben még az állt, hogy nem szabad ábrázolni az Istent, de Jézus Krisztussal az Isten emberi alakot vett fel.”

Fülöp atya arról is beszélt a fiataloknak, hogy a megtestesülés már magát az üdvösséget jelenti. „Jézus azáltal, hogy megtestesült, már megváltott minket. Isten nekünk adta, hogy egyesülhessünk vele. Ennél többet senkitől sem kaphatunk. Az, hogy mennyire tudunk élni a megváltottságunkkal, attól függ, hogy mennyire kapcsolódunk Krisztushoz és mennyire egyesülünk vele. Jézus Krisztust nem az Isten ölte meg, hanem mi, emberek. A megtestesülést az Atya akarta, de a megfeszítést itt a Földön mi, emberek, a mi bűneink okozták.”

Jézus saját személyes tapasztalatává válhatott, hogy az Atya úgy küldte, mint bárányt a farkasok közé. Jézus nélkül a világban farkastörvények uralkodnak, ezért kellett szenvednie, megfeszíttetnie, holott az Atya akarata nem az volt, hogy Jézus szenvedjen. Isten Báránya ezt értünk vállalta, értünk halt meg a kereszten, mindent odaadott az Atyának és mindent odaadott nekünk, és mi ebből élhetünk.

„Hogyha mi is részesülni akarunk a megváltásból, akkor nekünk is oda kell adni magunkat Jézusnak, vagyis a másik emberen keresztül szolgálni kell egymást” - hangsúlyozta az érsek-metropolita. „Érdemes ezt tovább gondolni: mit jelent az életemben, hogy odaadom magam Krisztusnak? Megtapasztalhatjuk, hogy minél odaadóbbak vagyunk, annál jobban él bennünk a kegyelem. És annál jobban tudunk önmagunk lenni.”